A legendássá vált Targa Floriót 1906 és 1977 között országúti versenyként rendezték meg, aztán a változó világ utolérte a megmérettetést, leglényegesebb tényezőként a megépült autópálya kettévágta a versenykört. 1978-tól raliversenyként futják az Észak-Szicília hegyein és völgyein kanyargó utakon. Formája ugyan átalakult, de az eseményt kétségtelenül a világ legrégebbi autóversenyeként tarthatjuk számon.

A kapcsolat a Targa Florio gyorsasági versenye és a rali között sohasem volt túl távoli. Más, akkoriban rendezett országúti versenyhez képest a Targa Florio pályája tradicionálisan az egyik leglassabbnak számított, dacára a sziget északi partján lévő hosszú, padlógázas egyenesnek. Hírneves pilóták, Gerard Larrousse, Sandro Munari, vagy a helyét pálya- és raliversenyzőként is megálló Vic Elford is meg tudták nyerni a megmérettetést akkoriban.

Elford így mesélt arról, hogy a rali volt a kulcsa a Targa sikereinek: „Nehéz emlékezni a pálya különösen veszélyes részeire. Több induló is festékes dobozzal indult körbe, hogy támpontként megjelölje a fákat vagy a sziklákat. Ez nem volt egy biztonságos dolog. A futamok napján a nézők – tudtukon kívül – úgy parkoltak le autóikkal vagy nézték a versenyt, hogy eltakarták ezeket a jelzéseket, majd meglepődve tapasztalták, hogy az autók balesetet szenvednek előttük. Az én trükköm az volt, hogy a ralis szokásokat használtam. Mintha a gyorsasági szakaszon lettem volna, memorizáltam a szituációkat és visszaolvastattam azokat.”

Vic, aki olyan versenyeket is nyert, mint a Monte-Carlo Rallye, emellett egyedüli brit pilótaként Európa-bajnok tudott lenni, az 1968-as Targa győztes Porsche egyik sofőrje volt.

Van az itáliai verseny történetében egy másik fontos kapocs is, ami összeköti a gyorsasági versenyzést a ralisporttal. 1981-ben a Jean-Claude Andruet vezette Ferrari 308 GTB nyerte az akkor már raliversenyként futó viadalt. A futam elején egy megpördüléssel ugyan időt vesztett, végül azonban legyőzte az Opel Ascona 400-ak és Fiat Abarth 131-ek seregét. Ez volt az első alkalom, amikor a Ferrari komolyabb, gyorsasági szakaszokat tartalmazó nemzetközi ralit nyert. Egy évvel később Antonio Tognana is Ferrarival indult már a Fiat helyett, és megszerezte a Ferrari második Targa győzelmét.

Ez volt az az időszak, amikor a sportautók divatban voltak a ralisportban, de csak egy rövid periódus lett ez, mert jöttek a négykerékhajtásos autók, amik aztán legyőzhetetlenné váltak.

Andrew