Francia bajnokságot nyert, járt Magyarországon, de a VB-n nem bizonyíthatott.

A ralira szánt változat csak jóval később, 1974-ben lépett színre, és legelső világbajnoki futamán, a Korzika Rally-n rögtön egy harmadik helyezést ért el Jean-Luc Therierrel. A folytatás már nem volt ennyire sikeres, egy újabb bronzon kívül (Korzika, 1976, Jean-Pierre Manzagol) nagyrészt kiesések jutottak osztályrészül a gép pilótáinak. A versenyváltozatot egyébként nem az 1600-as, hanem az A110-ben oly’ sikeres 1800 köbcentiméteres motor hajtotta, amely ekkor már túl volt élete delén. Az oldalvezérelt erőforrásra kettő duplatorkú, 45 milliméter torokátmérőjű Weber karburátort szereltek, mely 175 lóerővel mozgatta a 840 kilogramm súlyú kocsit.

Jean Ragnotti, oldalán Jacques Jaubert-rel az 1975-ös Akropolisz Rally-n. Futóműhiba miatt álltak ki

Mivel az A310 utcai változata sportautóhoz méltatlanul szerény, 125 lóerős teljesítménnyel bírt, pár év elteltével muszáj volt a mérnököknek kitalálni valamit. A Robert Opron által áttervezett kocsiba 1976-ban került bele a 2700 köbcentis, V6-os PRV motor, amit addig csak felsőkategóriás Renault-okba, Volvo-kba és Peugeot-kba szereltek, így az A310 abba a járműkategóriába csöppent, amiben a Porsche dominált. A kocsi alapját továbbra is erős csőváz adta, amire üvegszálból készült borítás került. A szériamotor 150 lóerős teljesítménye ugyan nem sokkal volt több a korábbi, négyhengereshez képest, de a V6-os kialakítás jóval nagyobb nyomatéka élvezetes autózhatóságot biztosított.

Az Alpine A310 V6 még ugyanebben az esztendőben debütált a raliban, átütő sikert nem ért el a Calberson fekete-sárga-piros színeibe öltöztetett kocsi azon a néhány világbajnoki futamon, amin részt vett. Hogy ez minek volt köszönhető? Ugyan a kocsi építési módja hasonló volt a korszak legsikeresebb raliautójának, a Lancia Startos-nak kialakításához, de motorerőben elmaradt attól és súlyelosztása sem volt olyan kedvező. Az Alpine ezen kívül nem kifejezetten ralisportra lett tervezve, de a korábbi időszakkal ellentétben a Renault ekkor nem is nyújtott akkora segítséget egy komolyabb raliprogram teljesítéséhez. Ez az egészen 1985-ig gyártott karakteres sportautó sajnos emiatt nem bizonyíthatott a gyorsasági szakaszokon.

Az A310 V6 legnagyobb sikerét a francia ralibajnokság 1977-es kiírásában aratta, amikor a gruppe 4-es kocsival Guy Frequelin megszerezte a bajnoki címet. Emellett azt is meg kell említeni, hogy egy ízben a csapat teszt céllal elhozta a kocsit Magyarországra is. Frequelin az akkor Európa-bajnoki futamként jegyzett 1977-es Taurus Rally-n vett részt, ahol nagyszerű autózást mutatott be, de a hivatalos közlemények alapján műszaki hiba miatt állt ki. A szóbeszéd szerint azonban a vetélytárs Ferjánczéknak olyan mértékben elírták az időket a portbírók, hogy azokkal a gyorsaságin meg kellett volna előzniük az előttük rajtoló francia párost. Ez persze nem történt meg, a Renault - látva a részrehajlást - csomagolt és hazament.

Műszaki adatok:

Homologizáció: 1977.04.01. (651)

Elrendezés: a hátsó tengely mögött hosszában elhelyezett motor

Erőátvitel: hátsókerékhajtású, 5 fokozatú sebességváltó

Fékek: elöl belső hűtésű, hátul tömör tárcsafékek

Maximális sebesség: 235 km/h

Hossz / szélesség / magasság: 4190 mm / 1900 mm / 1120 mm

Tengelytáv: 2270 mm

Súly: 945 kg

Motor:

90 fokos hengerszögű V6-os, hengerenként kétszelepes, felülvezérelt szívómotor, 2 darab Weber karburátor

Hengerűrtartalom: 2664 ccm

Furat: 88 mm

Löket: 73 mm

Kompresszióarány: 11,6:1

Teljesítmény: 240 LE (fordulatszám: 7200 1/min)

Forgatónyomaték: 260 Nm (fordulatszám: 5000 1/min)

Andrew