Kategóriabesorolások - anno

Gruppe 1, gruppe 2, gruppe 4

Az FIA J függeléke szerint a gruppe 1-be a széria kivitelű, sorozatgyártású, négyszemélyes személyautók tartoztak, ezekből a gyártónak évente legalább ötezer darabot kellett előállítani (1000 köbcentiméterrel vagy az alatti hengerűrtartalommal kétüléses kocsik is homologizálhatók voltak). A gruppe 2-be a fenti autók tuningolt változatait sorolták, amikből minimum ezer példányt kellett legyártani tizenkét egymást követő hónap alatt. A gruppe 4 grand touring, azaz GT autókat takart, ezek legalább kétüléses, sport célokra fejlesztett, kis szériában gyártott kocsik voltak. Az autógyáraknak két év alatt négyszáz darabot kellett ezekből a típusokból elkészíteni, a versenycélra történő használathoz egyazon módosítások voltak engedélyezettek, mint a gruppe 2 esetében, viszont a kisebb széria előállítása miatt jóval egyszerűbb volt ilyen autókat fejleszteni.

A gruppe 5-ös szabályok

A gruppe 5-ös kategóriába sorolt autók olyan prototípus járművek voltak, amiknek alapjául érvényes homologizációval rendelkező típus szolgált. A többi kategóriára vonatkozó összes átalakítási lehetőség engedélyezett volt, ezen kívül a következő szabályokat kellett figyelembe venni:

A motorblokkot meg kellett tartani, az eredeti beszerelési pozíciótól eltérni nem lehetett, ugyanakkor a hengerűrtartalmat szabad volt növelni. A hajtás ugyanazokra a kerekekre kellett, hogy jusson, mint az eredeti modellen. A felfüggesztés típusát nem lehetett módosítani szemben a csatlakoztató egységek fajtájával, a bekötési pontokat szabadon lehetett erősíteni. A rugók és a lengéscsillapítók száma tetszőleges, a fékek és a kormánymű szabadon választhatók voltak. A súly és a maximális felniszélesség a hengerűrtartalomtól függött, a 2 literes autók esetében a minimum súlyhatár 735 kilogramm, a maximális felniszélesség 14 coll volt.

A karosszéria eredeti formáját meg kellett tartani, annak megerősítése engedélyezett volt, és a súlycsökkentés érdekében a karosszérielemek anyagát is szabadon lehetett megválasztani. Az első szélvédő ugyanabból az anyagból kellett, hogy készüljön, mint az alapváltozatot adó kocsié, viszont az oldalablakok és a hátsó szélvédő anyaga nem volt korlátozva.

A sárvédő-szélesítések anyagát és formáját szabadon lehetett megválasztani, utóbbival kapcsolatban csak annyi megkötés volt, hogy a kerék teljes szélességében és kerületének minimum ötven százalékában takarni kell azt. Hűtőnyílásokat szabad volt alkalmazni a szélesítéseken. Az első és hátsó spoilerek esetében mindössze néhány méret- és elhelyezésbeli előírást kellett figyelembe venni.

B, A és N csoport

Az FIA a ’80-as évek elején új szabályrendszert dolgozott ki, ez 1983-ban váltotta végleg a régi besorolást. Napjaink előírásai is ezekre a szabályokra épülnek. Az N csoport módosítás nélküli, nagy sorozatban gyártott négyüléses kocsikat takar, ezekből évente ötezer darabot szükséges legyártani. Az A csoportba tartoznak az N-esek tuningolt változatai, a B csoport pedig a sport célú GT autók, mondhatni, a prototípusok kategóriája lett. Ide úgy kerülhetett be egy típus, ha a minimum kétüléses autóból egy év alatt legalább kétszáz darabot legyártott az autógyár. Ahhoz, hogy versenyeken is lehessen használni az ilyen modelleket, az A csoport előírásait kellett figyelembe venni. Természetesen a kategóriákon belül hengerűrtartalom szerint tovább sorolták a kocsikat a különböző géposztályokba.

Ha a két korszak „tuningolt” kategóriáit hasonlítjuk össze, elmondható, hogy a gruppe 2 jóval nagyobb szabadsági fokot adott a tervezőknek, mint az A csoport. Előbbinél például módosítható volt a karosszéria, azaz el lehetett látni a kocsit sárvédőszélesítésekkel, míg utóbbinál az alapváltozat dimenzióit kell tartani, továbbá a gruppe 2 esetében a sorozatgyártásúhoz képest nagyobb hengerűrtartalmú motor is beszerelhető volt az autóba.

Andrew