Az 1985-ös argentin viadalon elszenvedett balesetének következtében Ari Vatanen kidőlt a sorból, de nem állt meg az élet, a Peugeot gőzerővel készült az újabb világbajnoki futamra. A franciák olyannyira igyekeztek a többiek előtt maradni, hogy az 1000 Tó Rally-n egy új fejlesztésű kocsival, a Peugeot 205 Turbo 16 Evo 2-vel álltak a rajtvonalhoz (Saby a korábban megrendezett Korzika Rally-n már egy ilyen autóval vett részt és lett második). Ez a versenygép az elődjéhez képest teljesen megújult, motorja a nagyobb turbófeltöltőnek köszönhetően száz lóerővel nagyobb, szám szerint 450 lóerős teljesítmény leadására volt képes. Az autó a leszorítóerő növelése érdekében hatalmas szárnyakat kapott és súlyát is csökkentették 30 kilogrammal.

Salonen a hazai versenyén hatalmas csatát vívott az audis Stig Blomqvisttal, végül 48 másodperces előnnyel nyerni tudott, míg a Vatanen helyére szerződtetett Kalle Grundel az ötödik helyen ért célba. A láncdohányos, szemüveges, kissé túlsúlyos, nem egy VB menő látszatát keltő Timo Salonen ezzel a győzelemmel megszerezte a világbajnoki címet három futammal a sorozat vége előtt. A Peugeot is ünnepelhetett, hiszen behozhatatlan előnyre tett szert az Audival szemben a gyártók között.

San Remóban a friss világbajnok egy második pozícióval zárt, az Elefántcsontpart Rallye-n nem vettek részt a peugeot-sok, míg a sorozat utolsó versenye, a brit futam nem alakult szerencsésen a franciák számára, autóik féltávig sem jutottak. Salonen olajnyomás problémák miatt esett ki, míg a Grundel és a Sundström vezette autók balesetet szenvedtek. Ugyanakkor a Peugeot-nak látni kellett azt az RAC Rally-n, hogy a következő évben jóval nagyobb küzdelemre számíthatnak, hiszen sikeresen mutatkozott be itt a Lancia Delta S4, ígéretesnek tűnt az MG Metro 6R4 is. Pár futammal ezelőtt az Audi is elkönyvelhetett egy futamgyőzelmet a korábban bevetett Quattro Sport S1-gyel, de a Ford boszorkánykonyhájában is készült az RS200.

Jean Todt emberi nagyságára egyébként jellemző, hogy miután Vatanen túl volt az életveszélyen és a felépülés rögös útjára lépett, a francia csapatfőnök kérésére még egy kuplung nélküli autót is elkezdtek tervezni, hogy a finn folytatni tudja pályafutását, még ha bal lábát esetleg nem is tudja használni.

A Peugeot Talbot Sport a további sikerek érdekében az 1986-os szezonra Salonen mellé leigazolta Juha Kankkunent. A 27 éves finn igencsak jó ajánlólevéllel érkezett, hiszen az előző évben egy Toyotával két világbajnoki futamon is nyerni tudott. A szezonnyitó Monte Carlo Rallye a lanciás Toivonen tündöklését hozta, Salonen 4 perc lemaradással a második, Kankkunen több mint 18 percet kapva az ötödik, Bruno Saby pedig 34,5 perc hátránnyal a hatodik helyen futott be. Svédországban azonban fordult a kocka, Salonen ragadta magához a vezetést, mígnem a hetedik gyorsasági szakaszon elfolyt a motorból az olaj, ami miatt fel kellett, hogy adja a versenyt. Ekkor Toivonen vette át az első helyet, de öröme nem tartott sokáig, motorhiba miatt Ő is kiállt. Kankkunen került az élre, akit ugyan a másik Lanciával versenyző Markku Alén folyamatosan támadott, nem engedte ki az első helyet a kezéből és győztesként futott a célba. A portugál futamon az összes gyári csapat kiállt a versenyből, miután Joaquim Santos Fordja a nézők közé vágódott, és három ember azonnal életét vesztette, több tucatnyian megsérültek. Ezt követően utaztak a csapatok a kelet-afrikai Safari Rally-ra, ahol Kankkunnek nem sikerült megismételni előző évi sikerét, ötödik lett, míg az erre a versenyre szerződtetett Safari-specialista, Shekhar Mehta csupán a nyolcadik helyen futott be. A bajnokság első harmadában tehát a Peugeot és a Lancia fej-fej mellett haladt, a vezetők között Kankkunen kis előnyre tett szert Alénnel szemben, ugyanakkor Salonen lemaradt, mivel csak egy versenyen volt pontszerző.

A korzikai aszfaltos versenyre a Peugeot nem nevezte Kankkunent, helyette Bruno Saby és Michele Mouton indultak a Peugeot Talbot Sport színeiben Salonen mellett. A finn világbajnok és a francia hölgy már nem voltak versenyben (előbbi baleset, utóbbi sebességváltó hiba miatt állt ki), amikor megtörtént Toivonenék tragédiája. A Lancia visszavonta autóit, így Saby könnyed győzelmet aratott a Tízezer Kanyar Versenyén. Az FIA a tragédiákat követően betiltotta a B csoportos autók további fejlesztését és bejelentette, a következő évadtól ezekkel az autókkal nem lehet részt venni a rali világbajnokságon, csak olyan járművekkel, amik az A csoportos követelményeknek megfelelőek. A Peugeot és a Lancia amellett döntött, hogy tovább vívják egymás ellen a késhegyre menő csatát, az Audi azonban már a portugál események után kivonult a VB-ről.

A show-nak folytatódnia kell, és Görögországban folytatódott is. Salonennek ismét nincsen szerencséje, ezúttal a megrongálodott futómű állta útját, viszont Kankkunennek kijött a lépés és már szezonbeli második győzelmét aratta, ráadásul nagy riválisa, Alén két szakasszal a vége előtt kiállni kényszerült motorhiba miatt. Ezt követően Új-Zélandra utazott a mezőny, ahol Kankkunen ezúttal csatában győzte le Alént, Salonen csak az ötödik helyen futott be. Argentínában a pontversenyt vezető Kankkunent érte utol a balszerencse, futóműhiba miatt feladta a viadalt, a korábbi audis, Stig Blomqvist a negyedik helyen ért célba a másik 205 T16 E2-vel. Salonen ezen a versenyen nem vett részt, viszont Finnországban visszatért, ahol a Peugeot minden eddiginél erősebb összeállításban várta a rajtot. Az előző évi világbajnok ült az 1-es rajtszámú autóban, a ’86-os idényt magasan vezető Kankkunen a 3-asban, míg az 5-ös rajtszámot az 1984-es világbajnok Blomqvist kapta.

A futamot Alén kezdte a legjobban, az első tíz gyorsasági szakaszt megnyerte, majd Kankkunen következett, akit Salonen követett szorosan. A második nap Salonené volt, sorra aratta a szakaszgyőzelmeket, megelőzte Kankkunent, de Aléntól 17 másodpercre volt. A lanciás nem bírta az utolsó napon a nyomást, lecsúszott az útról, amivel visszaesett a harmadik helyre. Blomqvist igyekezett megelőzni a hibázó lanciást, hogy teljessé tegye a Peugeot dobogót, de ez nem sikerült, úgyhogy Salonen, Kankkunen, Alén sorrendben álltak fel a céldobogóra a versenyzők.

A csak a vezetők sorozatába számító elefántcsontparti versenyre nem utaztak el a csapatok, az ezt követő san remói megmérettetésre viszont nagyon készültek. A Lancia hazai pályán, saját közönsége előtt szeretett volna bizonyítani és nem utolsó sorban faragni hátrányán mindkét értékelésben, míg a Peugeot arra törekedett, hogy egy újabb sikerrel biztosítsa vezető pozícióját. Nem utolsó sorban visszatért a balesete után Vatanen, ő vezette a 0-s kocsit, ami egy 205 T16 volt.

Az észak-olasz pályákon a verseny első három napja az évad során megszokott forgatókönyv szerint alakult, a Lancia és a Peugeot nagy csatát vívott egymással, amiből az esetek túlnyomó részében a Peugeot került ki győztesen. A franciák ezen a versenyen 3 bar turbónyomással küldték harcba a 205 T16 E2-ket, ami 540 lóerős teljesítményt eredményezett (egyes információk szerint tudott többet is, de a versenyzők beszámolói szerint úgy már egyszerűen vezethetetlennek bizonyult a kocsi). A harmadik nap végén robbant a bomba. A versenyfelügyelők ismételten megvizsgálták a Peugeot-kat és az autó alsó borításának egyik kiképzését szoknyaelemeknek ítélték meg. Az ilyen szoknyaelem viszont a Korzika Rally óta tiltott volt és annak ellenére, hogy az autók a versenyt megelőző gépátvételen átmentek, azokat most azonnal kizárták. Mellékesen megjegyezve a Peugeot a korzikai verseny után átalakította versenygépén az alsó borítást, azóta ugyanazt használta, de azzal egyik futamon sem volt semmi probléma. Lehet, hogy a Lancia volt az affér hátterében, de az biztosan hatással volt a dologra, hogy az olaszok hazai pályán vesztésre álltak. A Peugeot tiltakozása eredménytelen volt, a versenyt nem folytathatták. A szervezők részéről ez egy hatalmas baklövés volt, hagyniuk kellett volna a Peugeot-t továbbmenni, majd a versenyt követően döntést hozni az ügyben. A ralit Alén nyerte így, a Lancia pedig hármas győzelmet aratott. A Peugeot viszont a FISA elé vitte az ügyet, de döntés csak decemberre volt várható, addig azonban volt hátra még két futam.

A többiek általában ebből a pozícióból látták csak a T16-ot. A küszöb alatt a kérdéses karosszériaelem

 

Az RAC Rally-n Salonen közel másfél percet vert Alénra, Kankkunen végzett a harmadik, míg az ezúttal Mikael Sundström vezette harmadik gyári Peugeot a negyedik helyen ért célba. Ezzel az eredménnyel a Peugeot márkavilágbajnok lett – függetlenül attól, hogy a Sanremo Rallye-val kapcsolatban milyen döntés fog születni.

Alén 104 ponttal vezette a tabellát, Kankkunennek 103 egysége volt a döntő futam előtt. Az 1986-os esztendő utolsó versenye az Amerikai Egyesült Államokban rendezett Olympus Rally volt. A rivális csapatok csak az egyéni világbajnoki címért küzdő versenyzőjüknek szállítottak át autót a tengerentúlra. Az első, mindössze három kilométer hosszú szakaszt Alén nyerte, de Kankkunen a következőn átvette a vezetést, majd újabb két gyorsaságin bizonyult a legjobbnak. Alén a hetedik különpróbán visszavette a vezető helyet, Kankkunen pedig vesztett 45 másodpercet egy defekt miatt. A második napon Alén gyorsabb volt, de az utolsó nap reggelén úgy nézett ki, az időjárás átír mindent, sűrű ködre ébredt a mezőny. Kankkunen az első szakaszon 40 szekundumot vert riválisára, és megpróbálta kihasználni azt, hogy Alén nem bízik annyira itinerében. Számításait azonban a Peugeot elektromos hibája és egy újabb defekt keresztülhúzta, frusztráltan, 3,5 perces hátránnyal futott a célba. Alén világbajnoknak érezhette magát, de hátra volt még a FISA ülése.

A FISA decemberben jogtalannak ítélte a Peugeot San Remóban történt kizárását, így a bajnoki értékelésekből törölték az itt megszerzett pontokat. Ez azt jelentette, hogy nem Markku Alén, hanem honfitársa, a Peugeot 205 T16 E2-vel versenyző, mindössze 27 esztendős Juha Kankkunen lett az 1986-os év rali világbajnoka.

A B csoportos éra a tragikus balesetekkel és ezzel az üggyel dicstelen véget ért.

Balra az Evo 2-es, jobbra a régebbi változat a ’85-ös korzikai világbajnoki futamon

 

Műszaki adatok:

Homologizáció: 1984.04.01. (B262)

Karosszéria: térhálós csőváz, kevlár és műanyag borítással

Elrendezés: a hátsó tengely előtt keresztben elhelyezett motor

Tengelykapcsoló: kéttárcsás

Erőátvitel: négykerékhajtás, 5 fokozatú sebességváltó, az első és hátsó tengely között állítható nyomatékelosztású, viszkókuplungos középső differenciálmű, ZF korlátozott zárású első és hátsó differenciálművek

Felfüggesztés: elöl-hátul kettős keresztlengőkaros felfüggesztés, Bilstein lengéscsillapítók

Fékek: belső hűtésű féktárcsák, átmérő 278 vagy 300 mm, négydugattyús féknyergek, az első és hátsó tengelyekre jutó fékerő elosztás állítható

Kerekek: 15 collos felnik

Kormányzás: fogasléces kormánymű

Hossz / szélesség / magasság: 3825 mm / 1674 mm / 1330 mm

Tengelytáv: 2540 mm

Nyomtáv elöl-hátul: 1430 mm

Súly: 910 kg

 

Motor:

Soros, 4 hengeres motor, turbófeltöltés (Garrett T31), 16 szelepes DOHC vezérlés, Bosch K-Jetronic benzinbefecskendező, elektronikus gyújtás

Hengerűrtartalom: 1775 ccm

Furat: 83 mm

Löket: 82 mm

Kompresszióarány: 7:1

Teljesítmény: 550 LE (fordulatszám: 8000 1/min)

Forgatónyomaték: 490 Nm (fordulatszám: 5500 1/min)

A 205 T16 projekttel a Peugeot egy ambiciózus és bátor programot indított el. A csapatról azt tartották, hogy megfelelő anyagi körülmények között tevékenykedhet, ellenben a gyár nehéz gazdasági helyzetben volt ebben az időszakban, olyannyira, hogy a Talbot márkanevet meg is kellett szüntetniük. A gyár minden reményét az új típusába, a Peugeot 205-be vetette. A marketingigazgató, bizonyos Corrado Provera úgy döntött, hogy a rali világbajnoki sorozat lehet az, ami a 205-ös eladásait fellendítheti és a Peugeot, mint márkanév fényét is emelheti. Mennyire igaza lett Proverának, hiszen a 205 T16 kitűnő példája annak, hogy a ralinak mekkora hatása van az autóeladásokra.

A 205 T16 nem mindennapi eredményekkel büszkélkedhet: az első világbajnoki futamán máris vezetni tudta a versenyt, harmadik versenyét meg is nyerte, ami egy bámulatos sorozat kezdete volt. A kocsi sorozatban hat győzelmet aratott, holott összesen nyolc futamon vett még csak részt! Az első idényben, 1984-ben mindössze öt futamon állt rajthoz a Peugeot csapata, de ez is elég volt ahhoz, hogy megszerezzék a gyártói világbajnokságon a harmadik helyet. A következő évben, az első teljes szezonban, Finnországban ünnepelhettek a franciák, már ott biztossá vált az egyéni és gyártói világbajnoki címük is. A következő évben sikerült megismételni ezeket az eredményeket, tehát mindkét teljes évadukban lesöpörték az ellenfeleket és mindent megnyertek, amit meg lehetett nyerni. A 26 világbajnoki futamból, amin a Peugeot Talbot Sport rajthoz állt a 205 T16-tal, tizenhatot megnyertek. Ezekkel az eredményekkel a Peugeot 205 T16 a B csoportos időszak messze legsikeresebb raliautójává vált!

 

Andrew