Az Opel kísérleti típusai és az Xtrac megalapítása

Az Opel Kadett 400 a GT/E alapjaira épült. Összesen három példány készült a hátsókerékhajtásos raligépből, az elsőt Dél-Afrikába szállították 1984 márciusában, mivel az ottani versenyeken homologizáció nélküli autókkal is részt lehetett venni. Ennek azonban volt egy másik előnye is, a gyár távol a messzi Európától, titokban tudta tesztelni az autót.

A kocsiba a Manta 400-ból származó 2400 köbcentiméteres szívómotort, annak sebességváltóját, erőátviteli rendszerét és felfüggesztését építették. Súlya az 1000 kilogrammot éppen meghaladta, kicsit könnyebb volt a Mantánál még úgy is, hogy karosszériaelemei acéllemezből készültek. Az utcai változathoz képest az autó megjelenésében is szembeötlő a különbség, hatalmas kerékjárati íveket kapott a karosszéria.

Amikor megjelent a kocsi, a találgatások megkezdődtek, azt hitte mindenki, hogy egy erősebb motor beépítésével ez lesz az Opel jövőbeli négykerékhajtásos raliautójának alapja.

Az 1984 áprilisában a Dél-Afrikai Köztársaságban rendezett Nissan Rally-n a Kadett 400 megmutatta a benne rejlő potenciált Tony Pond vezetésével még úgy is, hogy látszott rajta, rossz a súlyelosztása, ugyanis gázadásra könnyedén megemelkedtek az első kerekei. Pond a kilencből három szakaszt megnyerve a második helyen állt van der Merwe Audi Quattrója mögött, amikor az olajpumpa hibája miatt fel kellett adnia a versenyt.

A gyár aztán feladta a D jelzésű Kadett raliverziójának terveit, hiszen értelmetlen lett volna egy kifutó típust reklámozni, időközben ugyanis megjelent az utód, a „csepp Kadett”. Ebben az időszakban a rali világbajnokság népszerűbb volt, mint a Forma-1, egyre több gyártó kezdett előbb B-s, majd az újonnan létrehozásra kerülő S csoportnak megfelelő autót fejleszteni. Természetesen az Opel sem maradhatott ki ebből, amihez kapóra jött az új típus, a Kadett E, amit mellesleg az 1985-ös Év Autójának választottak. De hogy mi volt a Kadett 4x4 projekt története? A mesét kicsit távolabbról kell kezdeni!

A norvég Martin Schanche 1978-ban, ’79-ben és ’81-ben megnyerte a rallycross Európa-bajnokságot. 1982-től a sorozatban részt vehettek négykerékhajtású autók, ebben az évben Franz Wurz, a későbbi Forma-1-es versenyző Alexander apukája nyert egy gyári Audi Quattroval, amit korábban Hannu Mikkola hajtott. A következő évben a svéd Olle Arnesson szintén egy Quattroval győzött, igaz, ez privát építésű kocsi volt. Az ős-fordos Schanche, aki eredményeivel kiérdemelte a Mister Rallycross becenevet természetesen szeretett volna visszavágni egy Escort MK3-mal. Egy olyan hajtást képzelt el autója alá, amin egy hidraulikus rendszer segítségével az első és a hátsó tengelyre jutó nyomatékot 28:72 és 50:50 százalékos arányok között menet közben is lehet állítani kézzel. A Hewlandnál dolgozó brit mérnök, Mike Endean volt az, aki ezt az ötletet megvalósította, az elkészült összkerékhajtásos rendszer az Xtrac nevet kapta. Az autó az 1983 decemberében Brands Hatch-ben rendezett Brit Rallycross Grand Prix-re készült el, hajtásáról egy 1860 köbcentiméteres 560 lóerős Zakspeed turbómotor gondoskodott. Ezen az eseményen ott volt Mike Endean-en kívül a Zakspeed alapítója, Erich Zakowski és a Ford képviseletében Peter Ashcroft. Schanche-nak itt még nem sikerült nyernie, de a következő évben az EB divízió 2-es kategóriájában bajnok lett úgy, hogy XR3-asához képest az összes többi versenygép ócska taligának tűnt.

Schanche és Endean, hogy hasznot is húzzon a dologból, megpróbálta eladni az ötletét akár az éppen a hátsókerékhajtású Escort RS 1700T jelű autóján dolgozó Fordnak, akár más autógyártónak. Egy napon Rauno Aaltonen látogatást tett Schanche-nál a Zakspeed üzemében, a parkolóban pedig ki is próbálta az Xtrac Escortot. A finn versenyzőre, aki az Opel alkalmazásában állt éppen, mély benyomást tett a kocsi, erről munkaadójának természetesen be is számolt. Ezen felbuzdulva Karl-Heinz Goldstein, az Opel tervezője rövid úton meggyőzte Endean-t, hogy a továbbiakban dolgozzon a németeknek. Szegény Schanche a sztori folytatásában nem kapott szerepet, míg Endean otthagyta a Hewlandot, megalapította saját cégét, az Xtrac-et és elkezdett dolgozni az Opel S csoportos projektjén, a Kadett 4x4-en.

A kocsi alá ugyanolyan hajtásrendszer került, mint ami a norvég rallycross versenyző XR3-asában is szolgált. Az S csoportos Kadett sajtóbemutatóján a gépháztető végig zárva maradt, a motorteret gondosan elrejtették a kíváncsi tekintetek elöl. Hogy miért? A kocsiba a Zakspeed fejlesztésű 1860 köbcentiméteres turbófeltöltős Ford erőforrást építette a sportosztály, erről a tényről természetesen sem a nagyközönséget, sem a GM vezetőséget nem szerették volna tájékoztatni.

A stáb ezután persze beszerelte a Manta 2,4 literes motorját, de ezzel a kocsi csupán egy raliversenyen, a brit ralibajnokságba számító Audi Sport Rally-n vett részt 1986-ban, ahol Andrew Wood két Ford RS200 és egy Metro 6R4 mögött negyedikként ért célba. Aztán két hónap múlva a B csoport megszűnt, az S csoportos autók pedig el sem rajtoltak.

Mindeközben a gyár két Kadett 4x4-et benevezett az 1986-os Párizs-Dakar Rally-ra. A monstre viadal káoszba fulladt az Opel részéről, mivel annyi lengéscsillapító tört el az autókban, hogy képtelenek voltak pótolni azokat.

Később két kocsi Endean barátjának, a brit John Welch-nek a tulajdonába került, aki a rallycross szakágban használta azokat, majd az egyiket a svéd Tommy Kristoffersson vette meg, hogy az Xtrac rendszert donorként használja Audi S2-ében.

Andrew