A legendás Mini versenyző, Tony Fall miután befejezte pályafutását, megalapította a British Dealer Opel Team-et (DOT), majd Ő lett az Opel Motorsport Team vezetője. Makacs embernek tartották, de az 1982-es esztendő Fallt igazolta, Walter Röhrllel és az Ascona 400-zal megnyerték a rali világbajnoki címet.

Már a világbajnoki címet megelőzően, 1981-ben megjelent a futurisztikus kinézetű Opel Manta az Egyesült Királyságban. Miközben Fall Jimmy McRae Ascona 400-át figyelte, az járt a fejében, hogy néhány hónap alatt a Mantából egy ütőképesebb autót lehetne faragni. Belevágtak, de a fejlesztés elhúzódott, a hivatalos pecsétet csak 1983. március 1-én kapta meg az versenygép.

A súlycsökkentés miatt a Manta karosszérielemei kevlárból készültek, ezzel 80 kilogrammot spóroltak. Erőforrása ugyanaz a dízel Rekordból származó motor, ami az Ascona 400-ban is szolgált. Az utcai változat üzemanyag ellátását Bosch Jetronic EFI benzinbefecskendező, míg a versenyverzióét két darab duplatorkú Weber karburátor oldotta meg. A százas sprintet öt másodperc alatt megfutotta, végsebessége az áttételek függvényében változott. A kedvezőbb súlyelosztás miatt a motort hat centiméterrel hátrébb tolták. Az első bevetésen az autót vezető versenyzők alulkormányozottságról panaszkodtak, de a fő probléma az erőátvitelnél jelentkezett. Rejtély volt, hogy miért törnek a féltengelyek, hiszen a korlátlan büdzsé hiányában a hátsó híd az Ascona 400-ból lett átvéve, ott pedig megbízhatóan teljesített. Nagy valószínűséggel a megnövekedett teljesítménnyel nem tudtak megbirkózni a féltengelyek, amibe belejátszhattak még az egyre nagyobb tapadással rendelkező Michelin gumik is.

Az új versenygép a Korzika Rally-n debütált, azonban az átégett hengerfejtömítés miatt Guy Frequelin 160 kilométer után ki kellett, hogy álljon. Az autó első angol bevetésén Jimmy McRae a hatodik lett Wales-ben, legjobb világbajnoki helyezése 1983-ban egy harmadik hely volt, amit szintén McRae ért el a RAC Rally-n. Az Opel gyári versenyzői többször adták fel a futamokat balesetek miatt, de a kocsi sem volt túl megbízható, elsősorban motorproblémák hátráltatták a Rothmans Opel Rally Team-et.

A következő évi Safari Rally-n már Opel Euro Team néven indultak a németek, Frequelin motorhiba miatt kiállt, viszont a finn Rauno Aaltonen a Manta 400 történetének legjobb eredményét érte el, második helyen végzett a versenyen. Gyári színekben még Korzikán láthattuk az autót, ahol Frequelin a nem túl dicsőséges kilencedik helyen futott be. A nemzeti bajnokságokban sikeresebbnek bizonyult a kocsi, Frequelin francia, míg Jimmy McRae és Russell Brookes brit bajnoki címet szerzett a Mantával.

Ki tudja, milyen eredményeket ért volna el akár az Ascona, akár a Manta, ha a gyár egy következetesebb fejlesztési politikát folytatva előbb elkészül a kocsikkal és hasonló kaliberű riválisokkal kell megküzdenie? Lehet, hogy nem csak egy világbajnoki cím került volna Rüsselsheimbe?

Műszaki adatok:

Homologizáció: 1983.03.01. (B237)

Karosszéria: önhordó karosszéria, kevlár karosszériaelemek

Elrendezés: elöl hosszában elhelyezett motor

Tengelykapcsoló: kéttárcsás

Erőátvitel: hátsókerékhajtás, 5 fokozatú Getrag sebességváltó, korlátozott zárású ZF differenciálmű

Felfüggesztés: kettős keresztlengőkaros felfüggesztés elöl, merev hátsó híd, gáztöltésű Bilstein lengéscsillapítók

Fék: belső hűtésű AP fékek, elöl 290, hátul 278 mm-es tárcsaátmérő, elöl négydugattyús, hátul kétdugattyús féknyergek, hidraulikus kézifék, az első és hátsó tengelyekre jutó fékerő elosztás állítható

Kerekek: 5-8x15 collos felnik

Gumik: 135-250TR290 Michelin TRX gumik

Kormányzás: fogasléces kormánymű

Hossz / szélesség / magasság: 4475 mm / 1687 mm / 1320 mm

Tengelytáv: 2518 mm

Nyomtáv elöl / hátul: 1384 mm / 1375 mm

Súly: 980 kg

Motor:

Soros, 4 hengeres szívómotor, 16 szelepes DOHC vezérlés, 2 darab 50 DCOE Weber karburátor, száraz karteres olajozási rendszer olajhűtővel, elektronikus Bosch gyújtás, négyleömlős kipufogórendszer

Hengerűrtartalom: 2410 ccm

Furat: 95 mm

Löket: 85 mm

Kompresszióarány: 11,2:1

Teljesítmény: 275 LE (fordulatszám: 7200 1/min)

Forgatónyomaték: 300 Nm (fordulatszám: 5200 1/min)

Még mielőtt a Manta 400 homologizációjára sor került volna, az Opel az 1983-as svéd verseny előtt bemutatatta az autó négykerékhajtású változatát. Ez a koncepció csupán a Ferguson rendszerű hajtásban különbözött a hátsókerekes változattól. A kocsi Vatanen keze alatt állítólag vezethetőbbnek bizonyult a teszteken, mint egy Quattro. Ki tudja miért, mégsem lett belőle semmi…

Andrew