Sosem vitatta senki Jari-Matti Latvala képességeit, bátorságát, tisztességes hozzáállását.

Generációjának egyik legjobb pilótája, és az egyik legkedvesebb ember, akivel az ember találkozhat. A szervizpark néha mérgező világában, ahol a mosolyok nem mindig azok, aminek látszanak, ahol a kések néha a közeli barátok kezében forognak és a másikuk hátában landolnak, Latvala értékrendje és viselkedése egy korábbi, etikusabb generációét képviseli.

Attól a pillanattól, hogy 17 éves iskolásként megékezett a rali világbajnokságra, vezetői képessége mellett mindig is megmutatkozott a többiek iránti tisztelete. Természetesen sosem hiányoztak mellőle a barátai és támogatói sem.

A kérdés, ami folyamatosan felmerül, hogy Jari-Mattiban megvan-e az az akarat, hogy mindig tudjon mosolyogni. Világbajnok aspiránsként tekintenek rá, a cím azonban eddig mindig máshoz került. Sokan gondolják, hogy keményebbnek kellene lennie.

Latvala immár hónapok óta dolgozik egy sportteljesítményért felelős trénerrel, Christoph Treierrel. Treier feladata az, hogy mentáltréning útján a legjobb teljesítmény hozza ki a sportolókból. Egyáltalán nincs ezzel semmi probléma. Ebben az időszakban, ebben a korban minden professzionális támogatásra szükség van, főleg akkor, ha valakinek olyan mentálisan erős ellenféllel kell versenyeznie, mint Sebastien Ogier.

Ezért történt a lépés Treier felé. Világosan látszik a különbség. Ő és Latvala háromhétnyi összehangolt erőfeszítést tett, ami a Finn Rally hétvégéjén kifizetődött. Ahogyan Jost Capito, a Volkswagen Motorsport igazgatója kifejtette: „Minden idők legjobb Jari-Matti Latvaláját láttuk a ralisporthoz történő teljesen új hozzáállással, nagyon koncentrált, ugyanakkor nyugodt. A saját világában volt, mikor vezetett, csupán csapattársa, Sebastien Ogier volt képes a lépést tartani vele a végéig.”

Capito a következőket tette hozzá: „Jari-Matti megmutatta itt Finnországban, hogyan kell hazai közönség előtt nyerni a nyomás és a hatalmas elvárások ellenére.”

A szombati nap vége felé volt egy meghatározó pillanat. A lelkes honfitársai által ösztökélt, kényelmes, 31,1 másodperc előnnyel vezető Latvala számára feje tetejére állt a világ. A huszadik szakaszon eltörött a Polo R WRC egyik fékcsöve. „Volt egy hatalmas gödör, és úgy tűnik, fékproblémánk van…” – mondta a szakasz céljában a finn pilóta.

„Izgalmas pillanatok voltak a szakasz végén” – utalt Latvala navigátora, Miikka Anttila a huszadik gyorsaságira. „Hívtuk a csapatot a szervizben és szerencsére Jari-Matti beszélt Christoph-fal is. Christoph meg tudta nyugtatni, mondta neki, hogy gondolkodjon. Ez sokat segített.”

Némi javítás után folytatta a páros, de a négyből csak három kereket lehetett fékezni.

Ha nem lehet megállítani a kocsit, nem lehet ralizni. A gondok miatt Jari-Matti előnye elkezdett apadni Ogier-vel szemben. A tizenkilencedik szakasz utáni 31,1 másodperc 20,1 lett a huszadik gyorsaságit követően, majd 12,8 a huszonegyedik, aztán 9,9 a huszonkettedik különpróba után. A szakasz céljába azonban egy új, kemény Latvala érkezett. „Meg kell tartanom, nincs más választás… Nagyon keményen dolgoztam, és nem azért jöttem, hogy elveszítsem a versenyt.”

Ezt egy olyan Latvala mondta, akit elég ritkán lehetett így hallani nyilatkozni. A nap végére 3,4 másodperc előnye maradt riválisával szemben.

Szinte semekkora előny nem volt ez, de mégiscsak vezetett. És ez Latvala, valamint Ogier számára is jelentett valamit. Jari-Matti nem bukott el a nyomás alatt.

Az utolsó napra 36,08 kilométer maradt. Latvala rögtön az elején erősebb volt, a ruuhimaki szakasz első teljesítése során 1,6 másodpercet adott Ogier-nek. A francia a hosszú, 23,02 kilométeres myhinpaai gyorsaságin 1,3 szekundumot hozott vissza. De Latvala tartotta. Tudta, hogy megnyerheti a ruuhimaki szakaszt másodszorra is, amivel megszerezheti az összetett győzelmet is.

Fej-fej mellett voltak, és bár Ogier egytized másodperccel megnyerte a szakaszt, a verseny összetett értékelésében Latvala győzött. Híres győzelem lett ez.

A finnek más nemzet. 1939-ben az országba betört a Szovjetunió. Teljes túlerőben voltak, de a finn hadsereg sakkban tudta tartani Sztálin csapatait. Latvala a saját és Anttila tettét honfitársai több mint hetven évvel ezelőtti küzdelméhez hasonlította.

„… visszaküzdöttük magunkat, mint a finnek a téli háborúban…”

Erős szavak.

Van egy finn kifejezés, a sisu, amit elég nehéz lefordítani. Magában foglalja az erőt, a kitartást, a szívósságot, a dacot, a meg nem alkuvást, a küzdőszellemet, talán a puszta véres szellemet is. Latvala bemutatta mindezt. Az elmúlt három hétben Treier és Latvala azon dolgozott, hogy erre az egy versenyre élesítsék és keményítsék a pilóta lelkét. Ez meg is mutatkozott. Finnország visszanyerte büszkeségét.

Az utolsó nap előtti este ismét összeültek dolgozni. Treier egy egyszerű mottóval látta el Latvalát az utolsó napra:

„Azért vagyok itt, hogy győzzek!”

Megcsinálta.

Így vagy úgy, de Latvalán és Anttilán kívül volt még egy személy a Polóban ezen a hétvégén.

Andrew

2014. augusztus 11.