A Finn Rally története

Jyvaskyla, 1951 szeptembere. Arvo Karlsson és Vilho Mattila Austin Atlantic-kal aratott győzelmüket ünneplik. Akkor nem tűnt úgy, hogy híresek lesznek. Mégis azok lettek. Történelmet írtak.

Ők voltak az első Finn Rally, vagy ha úgy tetszik, 1000 Tó Rally győztesei. De Jyvaskyla Grand Prix-nek is mondhatnánk, köszönhetően az arról szóló vitáknak, hogy a versenyt hol, Jyvaskylában vagy Helsinkiben tartsák.

Jyvaskyla már akkor is ralis város volt, és ez azóta is így van.

Eredetileg azzal a vággyal jött létre a viadal, hogy a Monte-Carlo Rallye-hoz hasonló versenyt hozzanak létre Finnországban. Teltek az évek, és a nevezések túlnőtték a Francia-Alpokban megrendezésre kerülő esemény résztvevőinek számát, így az a Monte egyfajta selejtezőjévé vált. A Jyvaskyla GP-n jól szereplő versenyzők számára a januárban a hegyekben történő részvételi lehetőséget ajánlottak fel.

Az 1951-es Jyvaskyla Grand Prix az akkori legnagyobb finn autósport eseménnyel, a Hanko Rally-val szemben a Monte szabályai szerint zajlott, az 1666 kilométeres versenytáv során a mezőnynek el kellett jutnia egészen az északi Rovaniemiig is, miközben hegyifelfutó, gyorsulási és fékpróbákat teljesített.

Hamarosan jöttek az átlagtartó próbák, melyeket 1956-tól szakaszoknak neveztek. 1954-től nevezik a versenyt 1000 Tó Rally-nak, mely titulus egészen 1997-ig, a Finn Rally megnevezés bevezetéséig megmaradt.

Nyolc évvel első megrendezése után a viadal az Európa-bajnokság részévé vélt, népszerűsége pedig egyre csak nőtt. Az 1951-es huszonhat indulót követő egy évtizeden belül már nyolcvanöten neveztek a versenyre.

Az esemény népszerűsége sohasem hagyott alább, főleg akkor, amikor megtalálták a megfelelő útszakaszokat. 1953-ban az Ahveninen és Neturi közötti 16 kilométeres szakaszon repültek először az autók, amikor a szervezők az első ugratót beiktatták az útvonaltervbe.

Évtizedekkel az első, kísérleti versenyt követően az autók még nagyobbat, még gyorsabban ugratnak. Ez az, amiről a Finn Rally szól.

Andrew