A 2014-es rali világbajnok az utolsó tengerentúli versenyéhez érkezett, a mezőny a tízedik forduló alkalmával Ausztráliában küzd meg egymással.

A kenguruk országa jubileumot ünnepel, immár 25 éve, hogy a világbajnokság ellátogat a földrészre. Mivel az európai székhellyel rendelkező csapatok számára ez a legtávolabbi székhely, a futam komoly logisztikai kihívásokat rejt. A felszerelések nagy része hajón érkezik az előző tengerentúli futam, a májusi Argentin Rally színhelyéről, míg a versenyautókat és az alkatrészeket repülővel szállítják Ausztráliába. Utóbbiak átépítésére, ellenőrzésére, összekészítésére mindössze néhány napjuk volt az alakulatoknak a világbajnokság német állomását követően.

A Coffs Harbour központtal megrendezésre kerülő viadal – még ha nem is annyira, mint a finn, de – különleges, az itt gyűjtött korábbi tapasztalat kétségtelen előnyt jelent a csapatoknak, versenyzőknek egyaránt. Az útvonal kemény felszínű pályákat tartalmaz, melyek az esőerdőben szűkek és kanyargósak, máshol szélesebbek és tempósabbak. Az útszéli fák miatt fontos a jó helyezkedés és a pontos itiner. A változatos szakaszokban egy közös vonás mindenképpen van: száraz időjárási körülmények között nagyon csúszósak, éppen ezért döntő tényező lehet a rajtpozíció, az elsőként rajtolók a takarító szerepkört kell, hogy vállalják, amiből a hátrébbról indulók profitálhatnak. Nekik azonban a láthatósággal gyűlhet meg a bajuk, ha nem fúj nagy szél, a porfelhő megmarad a fák között. További nehézséget a fény-árnyék folyamatos váltakozása jelent az erdei szakaszokon. A szubtrópusi éghajlatú területen koratavasszal eső is előfordulhat, amikor is az utak sarassá, csúszóssá válnak, teljesen megváltoztatva a verseny jellegét. Többeknek is beletörött már ebbe a bicskájuk.

A Hyundai a németországi kettős győzelmének köszönhetően a sikerek szárnyán érkezett Ausztráliába, de a csapat hangsúlyozta, tisztában van vele, hogy folytatnia kell a tervezett munkát. Mivel az Európán kívüli tesztelések tiltottak, a Hyundai Motorsport Franciaországban, Vosges régiójában ültette autóba Atkinsont és Paddont a ráhangolódás jegyében. Előbbinek azért volt fontos ez a teszt, mert a Mexikó Rally óta nem ment az i20 WRC-vel, Paddon pedig saját magára szabhatta az autót, így a déli féltekén már nem Thierry Neuville alapbeállításait használja, mint eddig. A Deutschland Rallye-t megnyerő Neuville-nek ugyanakkor nem volt lehetősége a tesztelésre. A csapat visz néhány új alkatrészt a versenyre, amiket a megbízhatóság javítását szem előtt tartva terveztek. Atkinson, aki a helyi importőr támogatását élvezi a futamon, az 1-es karosszériaszámú autót kapja, Neuville a németországi győztes i20 WRC-t, míg Paddon azt a francia rendszámú kocsit, amivel eddig is versenyzett.

A Volkswagen az újabb gyártói világbajnoki cím megszerzésének első meccslabdáját elszúrta Németországban. Ausztráliában ugyanakkor öt pontot kell szerezniük, hogy az egyéni korona mellett ezt is a zsebükben tudják. A német alakulat Finnországban tartott egy rövid tesztet, hogy az aszfaltos kitérő után visszaszokhassanak versenyzőik a murvához, ami elmondásuk szerint mindig nehezebb, mint fordítva. A pilótáknak ilyenkor legfőképpen a másféle fékpontok megtalálása a feladat. A Volkswagen Motorsport azért választotta az északi országot a felkészülés színhelyéül, mert véleményük szerint a finn pályákra és a mexikói gyorsaságikra alkalmazott beállítások közé kell belőni autóikat.

Mint ahogyan tavaly is, idén is úgy döntött a Volkswagen, hogy Andreas Mikkelsent nem regisztrálja gyári indulóként Ausztráliában. A norvég tehát nem szerezhet pontokat csapatának, ugyanakkor nagyobb az új alkatrészek beszerelésével kapcsolatban a szabadsága, mivel így nem kell a felhasznált mennyiségek korlátozását figyelembe venni a szabályok hatálya alá tartozó egységeknél. A volkswagenesek a Svédországban, Portugáliában, Szardínián és Finnországban is csatába küldött Polóikkal rajtolnak el.

A működését a Forddal 1997-ben, éppen a World Rally Car korszak nyitányán megkezdő M-Sport a 250. rali világbajnoki futamára készül. A csapat tesztelés nélkül utazott Ausztráliába, ahol Mikko Hirvonen az idei építésű, eddig két versenyt futott Fiesta WRC-t, míg Evans az egész évben használt, de 2012-es évjáratú autóval vág neki a távnak.

Az egy évre engedélyezett negyvenkét tesztnap miatt az Citroen sem tesztelt specifikusan a futamra. „Az Ausztrál Rally-ra a másik alkalmakkor dolgozva készültünk” – világított rá Yves Matton, a Citroen Racing vezetője. „A tesztprogram kezelése egy fontos pont. Az ütemezésünknek megfelelően a Finn Rally előtt és után készültünk erre az eseményre. Jelenleg a tesztjeink arra összpontosítanak, hogy az elkövetkezendő aszfaltos fordulókra koncentráljunk.” A franciák ennek megfelelően a Michelin új aszfaltgumijainak teszteléséről utaztak Ausztráliába.

Didier Clementnek, a Citroen fő operációs mérnökének véleménye szerint az ausztrál pályák nem jelentenek különösebb nehézségeket technikai szempontból. „Az utak meglehetősen simák, a magasságban elég kicsi a változás. A szakaszok nagyon gyorsak, ugyanakkor nagyon csúszósak tudnak lenni, ha esik az eső. Bár mindig tudunk tanulni, még egy olyan versenyen is, ahol tizenöt éve versenyzünk, elég tiszta gondolataink vannak, hogy milyen megoldásokat alkalmazzunk Ausztráliára. A csapat nagyon gyorsan konszenzusra jutott a megfelelő beállításokat illetően. Ilyen tekintetben ez nem egy nehéz verseny. Bele tudunk nézni az adatállományunkba, hogy az alapbeállítást kialakítsuk egyetértve minden versenyzőnkkel.” Mads Ostberg, aki időközben megnősült, az eredeti elképzelésekkel szemben az Argentínában és Lengyelországban használt DS3 WRC-t kapja, Meeke pedig a finn futamos gépet.

A verseny útvonallapja húsz gyorsasági szakaszt foglal magában, ezek a 948 kilométeres össztávból 315-öt tesznek ki.

Andrew

2014. szeptember 12.