A 16 szelepes Lancia

Megszületését semmi sem indokolta igazán, de – biztos, ami biztos – a Lancia gyár május közepén bemutatta az újságíróknak mandriai tesztpályáján a ralisportban évek óta amúgy is verhetetlen, összkerékmeghajtásos Delta típusának immár negyedik generációs változatát, a 16 szelepes Integralét.

Bár tulajdonképpen miért is nem legyen 16 szelep? Hiszen a Fiat konszern gyárai már jó néhány éve alkalmazták a „sokszelepes” műszaki megoldást, így csupán a tervrajzokról kellett most letörölni a port és a computeres vezérlést a turbóhoz igazítani. Persze azért ennél jóval többet bíbelődtek a Lancia fejlesztőmérnökei az újszülöttel, ám érdekes módon, ezúttal egészen más okból kellett résen lenniük. Félő volt, hogy az ilyen módon még tovább izmosított jószág teljesítménye túllépi a FISA által a ralisportban megszabott 300 lóerős határt. Bár rossznyelvek szerint már eddig is előfordult ilyesmi, elvégre a turbófeltöltésnél elég nehéz a motor teljesítményét kontrollálni, ezért most „ellen-tuningot” is be kellett csempészni a motortérbe. Ez a „törekvés” indokolta például az eddig alkalmazottnál kisebb átmérőjű turbófeltöltő beépítését, így a masina teljesítménye a szériamodellnél 185-ről csupán 200-ra nőtt és a kihegyezett sportváltozatnál sem lesz jelentősebb a növekedés.

Hát akkor tényleg, minek az egész hűhó az újdonság körül? A Lancia vezetői hangsúlyozták, hogy a sport terén inkább az eddig kissé elhanyagolt N csoportban látják több értelmét fejlesztőmunkájuknak. Az új típusnál ugyanis a módosított elektronikus vezérlés, a finomított futómű, a szélesebb gumik jelentenek majd bizonyára kézzelfogható és eredményességben mérhető előnyt. Noha az N csoportban sem lehetett egykönnyen legyőzni az olasz márkát, a torinóiak szemében mégis szomorú tény, hogy 1988-ban az N csoport világkupáját (a márka világbajnokság „fapados” kategóriája) a belga Pascal Gaban nyerte egy gyári támogatású Mazda 323-assal.

A 16 szelepes Lancia Delta Integrale piacra dobásának legfontosabb okát nem is a sport kulisszái mögött kell keresgélni, hanem a biznisz világában. Az történt ugyanis, hogy már a Delta első változatából, a HF  4WD-ből is játszi könnyedséggel adtak el 5 ezret, az első Integrale sorozatból pedig több mint 10 ezer kelt el, még Japánba is eljutott 450 kocsi.

Az egyértelmű siker titka, hogy a Lancia Delta a tudományához, kimagasló paramétereihez viszonyítva kifejezetten olcsó járgánynak számít és a gyár stratégái ezek után joggal vélik, hogy a viszonylag kis erőfeszítést igénylő módosítások révén a 16V még kelendőbb lesz, mint elődei. Mandriai beszámolómat zárva és a sportberkekre visszakanyarodva megemlítem, hogy az A és N csoportos homologizáció augusztus 1-jére, az első bevetés pedig még e hónap végén a finnországi 1000 Tó Ralin várható. Még annyit, hogy az újdonság az eddigi fehér alapszín helyett a tűzvörös Martini ruhát ölti magára.

Martin Holmes írása 1989-ben jelent meg az Autó-Motor című újságban.

Andrew