Az A csoport szabályait minden tekintetben kihasználó versenyautó kifejlesztéséhez a Lanciának másfél évre volt szüksége. Ez idő alatt ugyan megnyertek az egyéni és márkavilágbajnoki címet, de nem voltak elégedettek a Delta 4WD-vel. Az újdonság bemutatkozása előtt Cesare Fiorio csapatfőnök ismertette, az új technika szélesebb és nagyobb kerékjárati íveket kapott, ennek megfelelően nagyobb kerekeket és fékeket tudnak az autóra szerelni. Módosult a felfüggesztés is, izmosabbá vált a motor. Mindezen módosítások murván nem jelentenek túlzott gyorsulást - mondta -, az igazi fejlődést az aszfalt felületen várja a csapat

A kocsi orrába egy négyhengeres, kétliteres motor került, aminek hengerfejébe nyolc szelepet, de dupla vezérműtengelyt szereltek. A mérnökök a hosszú löket mellett döntöttek (ebben az esetben a löket nagyobb, mint a furatátmérő, jelen esetben: furat: 84 mm, löket: 90 mm), hogy a motor az alsóbb fordulatszám-tartományban megfelelő nyomatékkal rendelkezzen. Az üzemanyagellátásról benzinbefecskendező gondoskodott. A korábbi, HF 4WD típushoz képest új szelepek és szelepülékek, vízpumpa, nagyobb víz és olajhűtők jelentették a változást, a Garrett T3 turbófeltöltőnek nem csak a kapacitása, de légáramlása is javult, ezt egy nagyobb, a volumetrikus hatásfokot jobban segítő intercoolerrel kötötték össze.

Az Integrale az 1988-as Portugál Rally-n indult hódító útjára. Alénnek a futam korai szakaszában erőátviteli gondjai támadtak, ami kétségeket ébresztett a hajtás megbízhatóságát illetően. Emiatt a beugró navigátorral, Carlo Cassinával versenyző Miki Biasion autójára jóval nagyobb figyelmet fordítottak. Az eredmény nem is maradt el: az olasz fenomén majd’ kilenc perces előnnyel nyert két Jolly Clubos Delta 4WD előtt. Eközben már az utolsó simításokat végezték a gyárban az új, erősebb, hatsebességes váltón, ami a következő versenyen került bevetésre. A Lancia ezután uralta a szezont, mindössze egyszer győzték le őket, Korzika kanyargós útjain száraz időjárási viszonyok között Didier Auriol nyert egy Ford Sierra Cosworth-tal. A márkavilágbajnokságban értékelt tizenegy futamból az olasz gyár tízet nyert ebben az esztendőben. Miki Biasion egy futammal a sorozat vége előtt, öt győzelemmel a zsebében ünnepelhette első címét. A csapat másik versenyzőjének, Markku Alénnek sovány vigasz volt, hogy végre RAC Rally-t nyert, ismét csak lemaradt a világbajnoki koronáról. Az év végi pódiumra egy Jolly-s kocsival Alex Fiorio fért még fel.

Még ha az eredménylistákon nem is látszik, a riválisok szép lassan elkezdték bontogatni szárnyaikat ez idő tájt. Juha Kankkunen Toyota Celicájával igencsak megszorongatta Alént, sőt, vezetett az 1000 Tó Rally-n, mikor motorhiba miatt a verseny feladására kényszerült. A következő esztendő első részében a Celica továbbra is megbízhatatlan volt, így a Lancia Biasion és a korábbi meggyőző korzikai teljesítménye miatt leigazolt Auriol segítségével magabiztos előnyre tett szert. Argentínában egy vendégművész, a svéd Mikael Ericsson nyert, ami azt jelentette, a nyolcszelepes Integrale immár tizenkét verseny óta nem kapott ki. Ezt a sorozatot aztán furcsa mód maga Ericsson szakította meg, aki Finnországban már egy Mitsubishit terelve iskolázta le a mezőnyt. Legjobb lanciásként Biasion ért célba a szerény hatodik pozícióban, súlyos, tizenegy perces hátrányt bezsebelve. Ráadásként három japán márka végzett a Lancia előtt. A Mitsubishi túllendült tehát a fejlesztési nehézségeken, mi több az év utolsó versenyét is meg tudták nyerni. A Toyota sem tétlenkedett a szezon alatt, gyors autóik egyre megbízhatóbbá váltak, Kankkunen Ausztráliában megszerezte az első A csoportos győzelmüket. De ne higgye senki, hogy a riválisok megerősödését a Lancia tétlenül figyelte, még az idény vége előtt, San Remóban bemutatkozott a Delta Integrale továbbfejlesztett változata!

 

Műszaki adatok

Homologizáció: 1988.03.01. (5355)

 

Motor: 2 literes, soros, 4 hengeres turbófeltöltés motor, Garrett T3 turbófeltöltő, Weber-Marelli IAW90 elektronikus benzinbefecskendező, Weber-Marelli IAW90 elektronikus gyújtásrendszer

Hengerek száma: 4

Szelepek száma: 8

Furat: 84 mm

Löket: 90 mm

Hengerűrtartalom: 1996 ccm

Kompresszióarány: 7,5:1

Teljesítmény: 295 LE (fordulatszám: 7000 1/min)

Forgatónyomaték: 402 Nm (fordulatszám: 4000 1/min)

 

Tengelykapcsoló: Valeo kéttárcsás

 

Erőátvitel: négykerékhajtás, Abarth R90 típusú 6 fokozatú sebességváltó, állítható nyomatékelosztású Ferguson rendszerű bolygóműves, viszkókuplungos középső differenciálmű (első és hátsó tengely közötti nyomatékelosztás: 50-50%, 40-60% vagy 45-55%), korlátozott zárású első differenciálmű, Torsen rendszerű hátsó differenciálmű

 

Felfüggesztés:

Elöl: McPherson

Hátul: McPherson

 

Fékek:

Elöl: belső hűtésű féktárcsák, átmérő aszfalton: 300 mm, murván: 280 mm, négydugattyús féknyergek

Hátul: belső hűtésű féktárcsák, átmérő: 280 mm, kétdugattyús féknyergek

Állítható fékerőelosztás

 

Kormányzás: rásegítéses fogasléces kormánymű

 

Kerekek:

Murva: 5,5-6x16 collos felnik

Aszfalt: 9x16 collos felnik

 

Gumik:

Murva: 185/640x15 méretű gumik

Aszfalt: 245/610x16 méretű gumik

 

Méretek:

Hossz: 3900 mm

Szélesség: 1700 mm

Magasság: 1360 mm

Tengelytáv: 2480 mm

Nyomtáv elöl: 1488 mm

Nyomtáv hátul: 1458 mm

Súly: 1100 kg

 

Andrew