Az 1979-es Monte-Carlo Rallye-n a Ford ralicsapata nem csak a gruppe 4-es Escortokkal állt rajthoz, hanem két gruppe 2-es Fiestát is indított. A Renault 5 Alpine előző évi sikere – amikor is a második és harmadik helyen végeztek a Montén - több gyártót (a Ford mellett a Fiatot és a Volkswagent) is arra inspirált, hogy olyan raliautót készítsenek csapotthátú kiskategóriás modelljükből, amit a privát csapatok kis költségvetéssel tudnak üzemeltetni.

A Ford első elsőkerékhajtásos autójának, a Fiesta MK1-nek felépítése megfelelt az új szokásoknak, elöl keresztben elhelyezett motorja az első kerekeket hajtotta. A keresztáramú hengerfejjel szerelt Kent erőforrása nem tartogatott különösebb újdonságokat, az üzemanyag két darab ikerkarburátoron és hengerenként egy-egy oldalvezérelt szívószelepen keresztül jutott be az égéstérbe. A nyomaték a kerekekhez egy korlátozott zárású differenciálművön keresztül jutott el, ebben a technológiában a Ford úttörőnek számított. Ugyan nem mondható különösebben nagynak a motor 150 lóerős teljesítménye, de a 775 kilogrammos önsúllyal párosulva igazán jó menetteljesítmény ígért az autónak.

A kocsi első világbajnoki futamán meggyőzően teljesített, a gyári csapatban induló Roger Clark a tizenharmadik, míg a francia importőr színeiben versenyző Ari Vatanen-David Richards kettős az összetett értékelés tízedik helyén ért célba. Ezek az eredmények a gruppe 2 második és negyedik helyét jelentették, a csoportot a Renault 5 Alpine-nal versenyző Guy Frequelin nyerte, a harmadik pedig a szintén a francia márkával induló Jean Ragnotti lett.

A bemutatkozás tehát jól sikerült, a Fiesta fel tudta venni riválisával a versenyt, azonban ezt nem követte folytatás. A következő évben a spanyol Salvador Servia privát színekben indulva a kilencedik helyen végzett a hercegségben, a csoport értékelésében azonban csak a harmadik helyet szerezte meg, jelentős időkülönbséggel lemaradva a győztes Volkswagen Golftól és a második Fiat Ritmótól. Egy 22. helyezés után Servia ’82-ben a 14. pozícióban ért célba Monte-Carlóban, ekkor végre már sikerült megszereznie a hőn áhított gruppe 2-es győzelmet.

Műszaki adatok:

Homologizáció: 1977.05.01. (1686)

Elrendezés: elöl keresztben elhelyezett motor

Erőátvitel: elsőkerékhajtás, korlátozott zárású differenciálmű

Felfüggesztés: McPherson futómű elöl, merev hátsó híd

Fékek: belső hűtésű féktárcsák elöl-hátul, méret: 266,7x20,6 mm, elöl négydugattyús, hátul kétdugattyús féknyergek, hidraulikus kézifék

Kormányzás: fogasléces kormánymű

Hossz / szélesség / magasság: 3750 mm / 1640 mm / 1360 mm

Tengelytáv: 2286 mm

Súly: 775 kg

Motor:

Soros, 4 hengeres, 8 szelepes oldalvezérelt szívómotor, két darab ikerkarburátor

Hengerűrtartalom: 1596 ccm

Furat: 80,9 mm

Löket: 77,6 mm

Kompresszióarány: 11,5:1

Teljesítmény: 150 LE (fordulatszám: 7500 1/min)

Forgatónyomaték: 172 Nm (fordulatszám: 5500 1/min)

Andrew