Sebastien Loeb a 2003-as elbukott lehetőség után 2004-ben szerezte meg első rali világbajnoki címét. A francia pilóta így emlékszik vissza első világbajnoki koronájára:

„Megszerezni a címet! Ez volt az elsőszámú célom a 2003-as RAC Rally óta, amikor egyetlen ponttal győztek le. Hosszan és keményen vizsgáltuk, hol herdáltuk el azt a két pontot, ami hiányzott 2003-ban, és rájöttünk, számos, a pilóta, a navigátor és a csapat által elkövetett kis hibával mulasztottunk el lehetőségeket.

Ennek eredményeként az vezérelt minket 2004-ben, hogy ne kövessük el ugyanezeket a hibákat. Úgy döntöttünk, a győzelemért harcolunk mindenhol, ahol tudunk, de a pontokra hajtunk, ahol a győzelem nem lehetséges. Ezt a taktikát alkalmaztam több murvás versenyen is, mivel kevésbé voltunk versenyképesek, mint Petter Solberg a Subaruban. Még mindig egy kis emlékkép számomra: akkor is, amikor nagyon keményen nyomtuk, kicsit mindig mögötte voltunk.”

Hogy melyik verseny volt a szezon legemlékezetesebb futama Loeb számára? „Svédország természetesen. Nem a teljesítményünk miatt, amiatt nyertünk, mert a többiek hibáztak vagy problémájuk volt. Azért volt ez mindenek felett, mert mi voltunk az első nem északiak, akik megnyerték ezt a versenyt.

És hogyan tudnám nem megemlíteni a Tour de Corse-ot” – mesélte Loeb hazája világbajnoki futamáról, mely a tizenhat fordulós szezon tizennegyedikje volt. A 2004. október 17-én zárult viadalon egy második hellyel biztosította be első koronáját a Citroen Xsara WRC kormánya mögött ülő pilóta és navigátora, Daniel Elena. „Ez sem a teljesítményünk miatt emlékezetes. Nem került szóba a támadás. Az volt a cél, hogy tapadjunk Markko Martinra és biztosan érjük el a célt. A nagy pillanat természetesen az volt, amikor átmentünk a célvonalon és megszereztük a címet. Ez volt az első, úgyhogy mindig is különleges emlék lesz. Azt mondták az érzéseim, elértük a felállított céljainkat, de egy álom is valóra vált egyben. A pillanat hevében egy szaltót is csináltam a céldobogón. Ez egy olyan dolog, amit aztán sosem ismételtem meg…”

Andrew