Hogy nem egy raliautó? Talán jogos a feltevés, de ne feledjük, a 308 valószínűleg a Ferrari által épített legsokoldalúbb kocsi, és hogy kialakítása nagyon hasonlít az egyik legsikeresebb raligéphez, a nagy tiszteletnek örvendő Lancia Stratos-hoz, amibe ugyancsak Ferrari motort építettek. Szóval a gondolat nem is olyan ostoba, főként nem, ha aszfaltversenyekről beszélünk.

A francia Ferrari importőr, Charles Pozzo olyannyira rajongója volt a ralisportnak, hogy a kezdetektől fogva támogatta az ötletet. Jean-Claude Andruet Pozzo gruppe 4-es autójával versenyezte végig a a rali Európa-bajnokság 1981-es évadát és lett második – Adartico Vudafieri mögött és Ferjáncz Attila előtt! A ’81-es korzikai világbajnoki futamon már a hatodik szakaszon kiállt az üzemanyag szivattyú meghibásodása miatt, míg a következő évad nyitó futamán, a Monte-Carlo Rallye-n egy baleset miatt esett ki. Korzikán viszont csak Jean Ragnotti Renault 5 Turbója volt gyorsabb a Ferrarinál, Andruet bejött a második helyre. Ez az eredmény, valamint a Targa Florio győzelme bizonyította, a kocsinak helye van a gyorsasági szakaszokon.

A Ferrari mítosza heves érzelmeket váltott ki mindenkiből. A ’83-as Sanremo Rallye előtt Björn Waldegardot egy teljesen ismeretlen olasz tuningmester kereste meg azzal, hogy a svéd versenyző vezetné-e az Ő autóját egy világbajnoki futamon. “Mondtam ennek az embernek, hogy ne hülyéskedjen, nem érdekel az ötlet, amire Ő azt válaszolta, hogy egy Ferrariról lenne szó. Hol kell aláírni a szerződést?” – kérdezett vissza a svéd versenyző. Az, hogy mire lett volna képes a ralisport történetének első világbajnoka a Ferrarival a toszkán murván, sajnos nem derült ki, mivel a kocsi motorja már a verseny elején felrobbant.

A B csoportos változatot, a 308 GTB-t a padovai Michelotto építette meg. Ez a cég nem csak engedéllyel rendelkezett az autók versenyeztetésére, de egy megállapodást is tető alá tudtak hozni a Ferrarival a project támogatásával kapcsolatban. Kocsijaikat korábban a gruppe 4-es kategóriában indították, ám 1983-ra az FIA által bevezetésre került a B csoport, ami miatt a Michelotto-nak át kellett alakítani a 308-ast. Az új kategória az utcai változatokhoz képest nem engedett meg túl sok módosítást, de az sem jöhetett szóba, hogy huszonöt GTB Evolution modellt állítsanak ki. Így a legfőbb változtatást a korábbi, gruppe 4-es változathoz képest a hengerenkénti négyszelepes hengerfej volt a Michelotto részéről. A 32 szelepes motor 310 lóerős teljesítményre volt képes, összesen három ilyen kocsi készült. Furcsa módon azonban ezt megelőzően az első példány blokkjára még a régi, hengerenként kétszelepes hengerfejet szerelték, ezzel 288 lóerőt adott le a nyolchengeres erőforrás. Változás volt még, hogy a gruppe 4-es modell mechanikus Kugelfischer benzinbefecskendezőjének szerepét az elektronikus Bosch K-Jetronic vette át.

A kettős keresztlengőkaros felfüggesztésre Brembo fékeket, a Campagnolo helyett az előírásoknak megfelelő szűkebb, Pirelli gumiabroncsokkal szerelt Canonica felniket raktak. A B csoportos kocsi súlya még úgy is harminc kilogrammal nehezebb volt, hogy egyes karosszériaelemei nem acélból, hanem üvegszálas műanyagból készültek. A Michelotto 1982-es és ’83-as év telén mindössze négy ilyen kocsit épített, ezek Európa különböző bajnokságaiban vettek részt, ahol több dobogós helyezést, köztük győzelmeket is szereztek. A Ferrari egyetlen ralibajnoki címét is ez a típus szerezte, Antonio Zanini 1984-ben a 308 GTB-vel lett spanyol bajnok.

Műszaki adatok:

Homologizáció: 1983.04.01. (B241)

Elrendezés: a hátsó tengely előtt keresztben elhelyezett motor

Hajtás: hátsókerékhajtás

Fékek: elöl-hátul tárcsafék

Maximális sebesség: 255 km/h

Hossz / szélesség / magasság: 4230 mm / 1720 mm / 1100 mm

Tengelytáv: 2340 mm

Nyomtáv elöl / hátul: 1460 mm / 1460 mm

Súly: 980 kg

Motor:

90 fokos hengerszögű V elrendezésű, 8 hengeres szívómotor, 32 szelepes DOHC vezérlés, Bosch K-Jetronic elektronikus benzinbefecskendező

Hengerűrtartalom: 2927 ccm

Furat: 81 mm

Löket: 71 mm

Teljesítmény: 310 LE (fordulatszám: 8000/min)

Andrew