Vatanen és Röhrl monte-carlói csatája

A két világbajnok hatalmas küzdelmet vívott az 1985-ös Monte-Carlo Rallye győzelemért.

A ’80-as évek közepének ralirajongói a sportág aranykorát élhették meg, ez volt a B csoportos időszak, ekkor lehetett a pályákon látni az Audi Quattrót, a Lancia 037-est, majd a Delta S4-est, valamint a Peugeot 205 T16-ot. Az autók jóval négyszáz lóerő felett teljesítettek, volánjuk mögött pedig karizmatikus hősök foglaltak helyet. A fanatikus szurkolók arasznyira ezektől a nem éppen könnyedén megzabolázható masináktól nézték a versenyt.

Az 1985-ös világbajnokság a hagyományos aszfaltos jeges, havas és hókásás útviszonyokat egyaránt felvonultató Montéval vette kezdetét. Az Audi dominált a négykerékhajtású Quattróval az előző szezonban, és versenyzői felállásuknak ezúttal is tagja volt Walter Röhrl, aki nagy esélyesnek számított, miután négyszer győzött már a hercegségben. A Peugeot az 1984-es idény közepén jött a 205 T16-tal, Ari Vatanen pedig négy győzelmet is aratott a zsebbombázóval. A francia csapatnak nem is lehetett más a célja ’85-re, mint hogy felvegye a kesztyűt az Audival, és a világ színe előtt arasson diadalt.

Összemérni az erőket egy nagyszerű sportcselekedet, és nincs ez máshogy az autósportokban sem. A világbajnoki címet 1980-ban, majd két évvel később is elhódító Röhrl testesítette meg a német reményeket, a pilóta bármely felületen mutatott rendíthetetlen sebessége miatt a dobogó legfelső fokának várományosa volt, ugyanakkor mindenképpen számolni kellett a szívet-lelket beleadó Vatanennel is. Megvolt tehát minden a Monte-Carlo feletti hegyekben egy izgalmas ütközethez.

Az első nap végén azonban úgy tűnt, egyáltalán nem lesz szoros a verseny, Röhrl már ekkor harmincöt másodperces előnyre tett szert. „Tudtuk, hogy egy gyors autónk van, de Monte-Carlo az Monte-Carlo” – emlékezett vissza később Vatanen, akinek Terry Harryman diktálta az itinert. „Alattomos, megjósolhatatlan, a mester pedig Walter volt, négyszer nyert már itt. Az elején, az igencsak hosszú szakaszokon elhúzott, jóllehet én tökéletesen vezettem, mondtam is navigátoromnak, Terry-nek, ’nézd, hogy húz el – ő a mester’. Valamiféleképpen majdnem fel is adtam.”

Nem tett így azonban a finn, és a Grenoble felé vezető aszfaltos utakon varázslatos teljesítményt nyújtott. Az éjszakai szakaszokat is tartalmazó második napon Vatanen jobb volt, mint Röhrl, és kétperces előnyre tett szert. „Hihetetlen magabiztos voltam, ami nagyon ritkán történik meg, egyszer vagy kétszer talán egy életben, és vertem Waltert egy olyan versenyen, ahol ő volt a legjobb – szárnyaltam!” – mondta a ’81-es világbajnok. „Aztán viszont jött a büntetés…”

Kedd reggel Vatanen ragyogó menetelése megakadt. A párost nyolcperces büntetéssel sújtották Harryman hibázása miatt. A navigátor korábban jelentkezett be az egyik időellenőrző állomáson, a ralisport szigorú szabályzata miatt pedig nem maradhatott ez a dolog büntetlenül. Röhrl visszakapta a vezetést.

„Próbálok a lehető, leggyorsabban menni… Csak azt tudom, hogy Ari túl gyors hozzám

képest!” – mondta Röhrl a viadal közben

A büntetés miatt visszaesett a második helyre Vatanen, látszólag behozhatatlan négy és félperces hátránnyal várta a folytatást Röhrl mögött. Mivel közeledett a yachtoktól pompás Monte-Carlo és a kockás zászló, úgy tűnt, értelmetlen minden erőfeszítés Vatanen részéről. Azok azonban, akik összegyűltek azokon a januári napokon Dél-Franciaországban, az autósportok történetének egyik legemlékezetesebb visszatámadását láthatták.

„Azt mondtam Terry-nek, ’el kell felejtened, ami történt, mondd jobban az itinert, mint ahogyan valaha is tetted, és talán meglesz az esélyünk, hogy legyőzzük Waltert’” – mesélte Vatanen.

A Monte-Carlo Rallye-n a száraz, jeges és havas útfelület folyamatos változása miatt létfontosságú a jó gumiválasztás. Vatanen kockáztatott, és négy szögest tetetett fel a Peugeot-ra. Röhrl a szárazon jobban működő abroncsoknak szavazott bizalmat.

A Puget-Theniers-ből a Col Saint Raphaelre vezető tekervényes és jeges úton Vatanen szögesei voltak a megfelelő választás, még ha egy, hajtűkanyarokkal teli száraz szakaszon is meg kellett tenni húsz kilométert. Vatanen gyorsan ledolgozta hátrányát, ráadásul az a csorba is megesett Röhrl hírnevén, hogy finn vetélytársa megelőzte a szakaszon. Röhrl olyan lassan ért fel a hegycsúcsra, hogy a francia televízió pimaszul ki is tette „A képek valós sebességgel láthatók” feliratot az összefoglalóban az Audi csúszós úton történő küzdelméről, nehogy valaki azt gondolja, lelassították a felvételt. Vatanennek innentől kezdve az volt a dolga, hogy óvja a viseletes gumijait, ha pedig így tesz, az övé a győzelem.

Vatanen hitvallása: „Flexibilis a határ, kitolhatod, ha arra van szükség, hogy kitold”

A fortélyosságot és a sebességet ötvözve végül Vatanennek szólt a győzelmi parádé Monte-Carlóban az extázisban lévő fanatikusok előtt. A gall rajongók ezrei vonultak le a kaszinójáról híres városba, hogy láthassák a kis francia kocsit, ami elcsente a Monte győzelmet az Audi orra elől. Hogy még nagyobb legyen az öröm, a másik 205 T16-tal induló Timo Salonen állhatott fel a dobogó legalsó fokára, a Peugeot Sport tehát kitűnő eredményt ért el.

Ami Vatanent illeti, kétségtelen, hogy ez volt ragyogó pályafutásának egyik csúcspontja. „A teljesítmény tekintetében nem lehet jobbnak lenni, mint akkor voltam” – vélte visszaemlékezve a finn pilóta. „Normális esetben az olyan dolgok, mint ez, nem történnek meg, és nagyszerű volt ez, nem csak számomra, de a Peugeot számára is… egy francia csapat nyert oly’ közel az otthonához. Ha egy film lett volna ez, még most sem hinné el senki. Az élet mindig nagyszerűbb, mint bármely film…”

Andrew