A legutóbbi MINI teszten kívül egyszer vezettem raliautót a Focus-szal teljesített 2005-ös ausztrál verseny óta.

Mindez Finnországban, Hameenlinna közelében történt 2009-ben egy hátsókerékhajtásos kocsival: egy BMW-vel.

Előtte sosem vezettem még hátsókerékhajtásos raliautót.

Mondok valamit:

Örültem, hogy az első érintkezés egy nagyon széles rallycross pályán történt, mivel kétszer is megforogtam az első körben! Az utasom, aki a kocsi előző tulajdonosa volt, azt gondolhatta: „Úristen, ki ez a fickó?”. A pálya széles volt, nem volt olyan veszély, hogy valaminek nekimenjek, úgyhogy így legalább sikerült kitalálnom, mire képes az autó.

Miért pördültem meg?

Egyszerűen azért, mert a négykerékhajtáshoz voltam szokva, amivel lobogó tűzzel tudsz bemenni a kanyarokba olyan későn fékezve, hogy a pap is elveszti a hitét.

Át kellett gondolnom a megközelítésemet, tartani egy kávészünetet, beszélgetni egy kicsit a barátaimmal, aztán oké volt minden.

Nem úgy, mint a WRC autókkal, amiknek a hátulja szuperstabil, ezzel a kocsival sokkal korábban kellett fékeznem. Aztán nagyon simán kellett befordulni a kanyarokba a fékről lelépve. Vártam és óvatosan adtam gázt, ahogyan megközelítettem a kanyar csúcspontját. Aztán letapostam és reméltem a legjobbakat!

Ezután kivittük az autót az erdei utakra, jó volt újra Finnországban vezetni.

A kalandról további képeket találsz a BMW oldalon.

Antony Warmbold

2011. június 12.

Fordította: Andrew