Védelem

Azt mondják, a raliversenyzők a világ legkreatívabb emberei abban a tekintetben, hogy hogyan lehet tönkretenni egy autót. Kombinálva ezt a pályák körülményeivel, amiken a legtöbb sorozatgyártású kocsi darabjaira esne szét, a raliautók előállítóinak lépéseket kell tenni annak érdekében, hogy megvédjék masinájuk egyes komponenseit. Az i20 esetében a Hyundai-nak meg kellett találni az egyensúlyt a páncélbevonatú alkatrészek és aközött, hogy ne teremtsenek túl nagy pluszsúlyt, ugyanakkor a szabályokat is figyelembe kellett venni.

„Valamennyi védelmet felszerelünk az aszfaltos szakaszokra is, mivel a versenyzők megütnek dolgokat, amikor levágják a kanyarokat” – mondja Nandan. „Aztán, függően az adott verseny murvás szakaszainak típusától, variálunk a védelem szintjével. Amennyiben az útfelszín hatalmas kövekkel rendelkezik és nagy becsapódásokat idéz elő, mint amik a Brit Rally-n is találhatóak, a leghatásosabb védelmet kell felszerelni. A simább felületű versenyeken, mint amilyen a finn vagy az ausztrál, mérsékelni lehet ezt. Fontolóra kell venni mindezeket a különböző faktorokat” – magyarázza Nandan. „Nyilvánvaló, hogy a védelem legnagyobb része a mechanikus alkatrészek, a sebességváltó, a hátsó differenciálmű és a karter miatt van, de kell lenni védelemnek amiatt is, hogy az autó alján is csökkentsd a becsapódásokat.”

A fenéklemez extra védelmének kettős a szerepe. Először is óvja az alsó struktúrát, eltereli azokat a hatásokat, amik máskülönben a karosszériát görbítenék el, rongálnák meg. A másik feladat a versenyzők védelme. Nem ismeretlen dolog, hogy egy tárgy az utasfülke alján behatolt, elég csak Marcus Grönholm navigátorának, Timo Rautiainennek a 2004-es törökországi esetére gondolni, amikor egy fémdarab beleállt a hátsójába, miután átszakította az autó padlólemezét.

A szabályok korlátozzák a felhasználható anyagok minőségét. „A legtöbb lemez alumíniumból vagy acélból készül, nem használhatjuk azonban a kompozitok teljes választékát” – meséli Nandan. Ez azért van, mert az alsó védelem a karosszéria részének számít, úgyhogy meg kell felelni az arra vonatkozó szabályzatnak is, ami pedig azt mondja ki, hogy a kompozit elemeken egy rétegnyi karbonszövet használható csak, a többi rétegnek GRP-ből, azaz üvegszál erősítésű műanyagból kell készülnie. Az olyan egzotikus anyagok, mint amilyen a titánium is, tiltottak. Az életüket kemény körülmények között élő elemeket rendszeresen cserélni kell, így legtöbbjük 6062-es alumíniumból készül, nem pedig a minőségibb, de drágábból, mint amilyen a 7075-ös.