Lappi száguld és titkolózik

Tökéletes hétvégét zárt a Skoda Motorsport a Finn Rally-n, Esapekka Lappi navigátorával, Janne Fermmel megnyerte a WRC 2-es kategóriát, amivel át is vette a vezetést a bajnoki pontversenyben, csapattársa, Pontus Tidemand pedig a második helyre hozta be a Fabia R5-öst. A csapat fölényét mutatja, hogy a húsz szakaszból tizenkettőn Lappi volt a leggyorsabb, hármon Tidemand, míg egy szakaszgyőzelmen egy egyforma idővel megosztoztak.

A verseny utáni hivatalos sajtótájékoztatón, melyet a WRC Radio műsorvezetője, Becs Williams szokott levezényelni, egy felszabadult páros vett részt, így az esemény nem nélkülözte a humort sem.

BW: Esapekka, gratulálok, nagyszerű versenyed volt. Hogyan érzed magad?

EL: Én vagyok a legboldogabb ember a helyiségben, az bizonyos. Úgy ment minden, ahogyan terveztük és mint ahogyan Lengyelországban is történt. Az egyetlen cél az volt, hogy nyomjuk pénteken, hogy megnézzük, hogyan megy a dolog. A többiek nem tudták tartani a sebességet, úgyhogy beautókáztunk a célba. Oké, nem volt autókázás, de élveztük…

BW: Padlógázon mentetek?

EL: Véleményem szerint nem. Nehéz felmérni, nem tudom. Úgy érzem, több kanyarban is tudtam volna jobban nyomni, nagyon nehéz tökéletes szakaszt csinálni.

BW: Mennyire vettétek vissza a tempót?

EL: Kérdezd a navigátoromat! Tegnap konrollálni akartuk a versenyt. A surkee-i szakaszon mindkét alkalommal a leggyorsabbak voltunk, de nagyon jól ismerem azt a gyorsaságit a múltból. A másikakon vagy egy másodperccel vesztettünk vagy egy másodperccel nyertünk Pontus-hoz képest, ugyanazt a tempót tartottuk, mint csapattársunk. Úgy gondolom, ez rossz az ő lelkének…

BW: Egy önbizalomnövelő ez?

EL: Nagyon jó lehet mindez a bajnoki állást illetően. Tudtuk, hogy erősek leszünk itt, Németország azonban nem a legerősebb verseny számomra. Az lesz a bemutatkozás a WRC 2-ben az új autónkkal. Megmutattuk a sebességünket, de őszintén szólva nem tudjuk, mit várhatunk.

BW: Hogyan készültök Németországra?

EL: Nem fogom elmondani. Múlt héten egy napot teszteltünk a szőlőültetvények között és egy napot a Baumholderen. Készen állok a kihívásra, két hét szabadságra megyünk, otthon maradunk.

BW: Esapekka, mondtad nekem, hogy van egy titkod a felkészülésedben. Megosztod ezt velünk?

EL: Sosem mondtam, hogy el fogom mondani neked! Folytatni fogom, ha működik. Folytatom tehát, de nem fogom elmondani neked.

BW: Janne, mi ez?

JF: Lövésem sincs…

BW: Ez lesz minden, amit kérdezni fogok tőletek a pályafutásotok hátralévő részében.

JF: Kitűnő.

BW: Hogy érzed magad?

JF: Először is, köszönöm szépen! Nem lehet leírni szavakkal, mit is jelent ez… pokolian jó!

BW: Milyen tapasztalat volt?

JF: Jó kérdés! Tudtam, hogy jól teljesíthetünk, főleg pénteken – azokat a szakaszokat elég jól ismerjük és képesek voltunk az előny kiépítésére. Aztán követtük az élmenőket, elkerültük a köveket szombaton, és a biztonságos oldalon maradtunk. A pénteki nap pokoli volt, briliáns volt mellette ülni.

EL: Mennyire nyomtuk?

JF: Körülbelül 99,2 százalékon…

BW: Janne, emocionális jelenet volt a részedről a célban.

JF: Ez volt az első alkalom, hogy sikítottam egy autóban!

BW: Esapekka, meg tudod ezt erősíteni?

EL: Igen, igen, de nem voltam benne biztos, hogy a rémülettől vagy mitől!

 

Andrew

 

2015. augusztus 6.