A 2005-ös Rally Italia fantasztikus volt Szardínián!

Ez volt az a verseny, ahol tanultam valamit a csapatban lévő finn cimborámtól, Tonitól: „Menj abszolút padlógázon az első olyan kanyarig, ahol majdnem leesel, ezután csak egy kicsit lassíts le és folytasd a szakaszt....biztos, hogy jó lesz az idő…” Először azt hittem, viccel. Nem így tett, és hamarjában hasonlóan tettem, vagy legalábbis megpróbáltam…

Ez volt az a verseny, ahol felfelé egy dombon a kéziféket behúzva leparkoltunk egy szakasz előtt. A fékfolyadék lehűlt, elengedte a nyomást a féknyergekben…aztán hirtelen gurult az autó le a dombon… A jó dolog, hogy sok más versenyző volt ott, hogy segítsenek megtartani az autómat. Ijesztő!

Ez volt az a verseny, ahol néhány szakaszon beragadtunk Gigi porába egy időre. Kiszakította az egyik kerekét. Na jó.

Ez volt az a verseny is, ahol pókert játszottunk az utolsó napon, ami kifizetődött.

A verseny rendkívül nehéz volt, pokoli nagy versengés volt mindenütt. A tét nagy, a nyomás megvolt. Mindenkinek volt része jóban és rosszban. A szűk, poros és trükkös szardíniai szakaszokon két napon át tartó kemény menet után így nézett ki az állás:

Egy csomó srác lihegett a nyakamon, és tudtam, nem lesz egyszerű. Tartanom kellett a sebességet. Csupán beautózni a célba nem volt opció. Fel akartam érni a nyolcadik helyre, úgy gondoltam, ez lehetséges, ha egyenletesen hajtok és ha valakinek végül problémája lesz. Sokat gondolkodtam ezen szombaton este. Mit csinálhatnék?

Aztán lett egy ötletem.

Reggel az első dolgom az volt, hogy odamentem beszélgetni a Ford gumispecialistájával.

„Reggelt, hogy vagy…stb, stb…figyelj, van egy kérdésem.....arra gondoltam, hogy futhatnék a…”

„Tudom, mit akarsz mondani!” – mondta. „8-as keveréket akarsz feltenni!”

A 8-as keverék volt a leglágyabb gumi, amink volt. Amit csak esőben használnál vagy hideg időben, talán éjjel. Száraz volt, de az éjjel friss… Korán rajtoltunk, a szakasz mindegyike rövid. Arra gondoltam, hogy a friss hőmérséklet plusz a rövid szakaszok segítenek majd a gumihőmérsékletet kontrol alatt tartani. Lenne idejük lehűlni a szakaszok között. Azt gondoltam, hogy talán működhet. A legrosszabb forgatókönyv az lenne, hogy nem tudnám visszahozni, mivel kifogynánk a gumikból valahol a hegyekben. 66,3 kilométeren keresztül kellett az abroncsoknak kitartaniuk. Ha azonban működik ez, lehetséges a pontszerzés. A nyolcadik helyre kellett felkapaszkodnom az egy pontért.

„Hhhm....igen...mit gondolsz róla?” – mondtam.

„Ha Francois Duval lennél, azt mondanám, ez egy nagyon rossz ötlet… de úgy gondolom, megpróbálhatnád…” Nem voltam benne biztos, hogy ez egy jó dolog vagy egy rossz dolog, de azt tudtam, hogy Duval meglehetősen durva a gumijaival és a fékjeivel.

Szóval, miért ne, azt kértem, hogy 8-asokat szereljenek az autómra.

Kimentem tehát megcsinálni a hat szakaszt. A lágyabb gumi segített az első hármon a jó sebességben. A szerencsejáték működött. A gondolat az volt, hogy az első hármon keményen odavágok, felkapaszkodok a ranglistán, remélve, hogy a többiek feladják a próbálkozást a második felére.

Bocs, azt az apró részletet elfelejtettem megemlíteni, az, hogy a többiek feladják, alapvető fontosságú volt, mert az első fele után a gumijaim már csaknem elszálltak. Nem tudtam tartani a sebességet a végéig. Az utolsó szakaszon történő cirkálás muszájból volt. Szerencsére azok a srácok, akikkel versenyben voltam, nem tudták ezt (főként Juuso Pykalisto)! Meg tudtam volna lenni számukra. Amennyire tudom, kilenc másodpercre voltak.

Vicces dolog volt, hogy a kör közepén egy kis faluban találtuk magunkat, éppen a gyűjtő előtt cseréltük meg az első és a hátsó kerekeket és forgattuk meg a tartalékot, amikor meghallottam Duval navigátorának szavát, aki ezt mondta: „…8-asaid vannak!!! Őrült vagy…” Gondoltam, nem lenne okos talán a Ford gumis fickóját válaszként idézni neki, úgyhogy....no komment. Még viccesebb, hogy kicsit később, a nap negyedik szakasza előtt hirtelen hallom, hogy Loeb azt mondja nekem „jól dolgoznak a 8-asaid, há?”. Azt hiszem, a Citroennél gyorsan terjednek a hírek. Jó hír, hogy Juuso nem hallotta ezeket… Ne feledd, tartsd a szád mindig!

Végül a hetedik helyen értünk célba, két pontot szereztünk. Mindez nagy részben a lágy gumiknak volt köszönhető. A végeredmény így nézett ki:

Kemény rali.

Antony Warmbold

2011. április 13.

Fordította: Andrew