A Seat (Sociedad Espanola de Automoviles de Touriso, azaz Spanyol Személygépkocsi Társaság) autógyárat a spanyol állam azzal a céllal alapította 1950-ben a Fiat segítségével, hogy a második világháborút követően fellendítsék hazájuk gazdaságát.

A Seat tehát a kezdetekben sem volt egy független gyár, termékeiket a Fiat licence alapján gyártották. Egyes típusaik szinte semmiben nem különböztek egymástól, így nehéz volt őket megkülönböztetni. Így volt ez a 124-es és a 131-es modell esetében is, melyek ráadásul ugyanazzal a típusnévvel is kerültek forgalomba. A fenti két autó mindkét gyár színeiben rajthoz állt raliversenyeken. Ebben az időszakban a legnagyobb nemzetközi sikerüket az 1977-es Monte-Carlo Rallye-n érték el, amikor a Antonio Zanini a harmadik, Salvador Canellas a negyedik helyen ért célba a Seat 124D Especial 1800 típusjelű autóval. A versenyzőknek ugyanakkor nem ez volt az első seatos sikere, Canellas ’72-ben lett spanyol bajnok egy 1600-as géppel, Zanini pedig ’74 és ’76 között győzedelmeskedett egy 1,8-as Seat 1430-cal, majd az Especiallal szerezte sorozatban negyedik bajnoki címét.

De hogy mi volt a különbség a fenti gruppe 2-es, dupla vezérműtengelyes motorral szerelt típusok között? Mindegyik a 124 egy változata volt, a 1600 kinézetében megegyezett a Fiattal. A 1430 a Fiat 125 1,8 literes motorját és annak ikerfényszóróit kapta meg. A 124 vonalait Giorgetto Giugiaro 1975-ben kicsit átrajzolta, szögletes első és nagyobb méretű hátsó lámpákkal hozták forgalomba a 124D Especialt.

1979-ben Zanini az Európa-bajnoki értékelés második helyén végzett egy Seat 131 Abarth-tal, mellyel ezt megelőzően spanyol bajnok is lett. Ez a kocsi természetesen nem volt más, mint egy spanyol színekben futó, de az Abarth által épített Fiat, amit mi sem bizonyít jobban, mint hogy Zanini az évad során nem egyszer TO-s, azaz torinói rendszámú Seattal állt rajthoz. Salvador Servia az Európa-bajnoki futamok mellett az 1978-as és ’79-es Montén ment egy szintén olasz rendszámú (TO N92974) Seat 131 Abarth-tal. Ezek a kocsik a korábbi Olio Fiat-os színezést viselték magukon, rajtuk volt a Fiat embléma is, került rájuk néhány Seat matrica, egyik-másik spanyol rendszámot is kapott, de a nevezési listákon mindig Fiatként tűntek fel, hiszen a Seatnak erre a típusra nem volt homologizációja.

A ’80-as évek közepén, a B csoport csúcspontján a Seat is előrukkolt egy koncepcióval. A gyár mérnökei nem foglalkoztak sokat bonyolult fejlesztésekkel, ugyanakkor egy összkerékhajtásos kocsit kívántak csatasorba állítani. Így kerülhetett az Ibizába két motor, egy a jól megszokott helyére, az első tengely fölé a motortérbe, a másikat pedig az első ülések mögé építették be. Mindkét erőforrás az utcai Ibiza 1,5 literes motorjának 125 lóerősre felpiszkált, dupla karburátoros változata volt. Természetesen ez a 250 lóerős, egy tonna súlyú kocsi a kialakításánál fogva nem felelt meg FIA szabályzatainak, de a spanyol szövetség megadta a rajtengedélyt a nemzeti versenyekre. A két megépített Seat Ibiza Bimotor 1986 és 1988 között több futamgyőzelmet is szerzett a Seat Sportnak.

Andrew