Get Adobe Flash player

Ciprus, Ciprus, Ciprus

Ott voltunk, Ciprus, 2003-ban. Az első alkalom számomra, és meg kell, hogy mondjam, ezek voltak a legkanyargósabb utak, amiket valaha is láttam. Ez a verseny a túlélésről szólt és semmi másról. Gondolod, hogy az Akropolisz durva? Gondold át újra. Az Akropolisz egy séta a parkban Ciprus után. És mindezek tetejében évről évre rosszabb lesz valójában!

Úgy értem, a rendezők általában elvégzik az útjavításokat a versenyek után, nem? Hibás! Nem Cipruson. Meg ne kérdezd, miért, mert nem tudom. Ültem a szakasz rajtjánál a pályabejáráson, csak a saját dolgaimra gondoltam és hallgattam, mit mondanak a többiek… Aztán hallom, hogy Marcus panaszkodik: „…ez nevetséges, semmit sem csináltak a tavalyi év óta!” És igaza volt, abszolúte nem csináltak semmit. Ez volt a fő téma a versenyzők között. A nyomvályúk egyre mélyebbé váltak évről évre… az autóink pedig egyre magasabbá. Vicces volt, mert abban az évben a versenyzők annyit panaszkodtak, hogy a pályabejárás következő napján fél tucat fickót láttunk ásókkal és kerekes hordókkal, a nyomvályúkat töltötték fel anyaggal… Az élmezőny srácainak most már az volt a dolguk, hogy kiássák ezt a cuccot, miközben időt vesztenek… hopsz (azt hiszem, a következő alkalommal tartom a számat, há?). Egy nappal a verseny előtt nem tudod rendbe hozni a nyomvályúkat! A versenyt követően azonnal kell javítani a következő évre, egy év kell, hogy megkeményedjen… Ó, fiúk. Mindenesetre a gondolat megvolt.

A benzinpumpákkal is volt egy kis kalandom. Mentünk az egyik szakaszon, amikor a motor hirtelen elkezdett kihagyni. Elfogyott az üzemanyag. A pokolba is. Hogyan lehetséges ez? A tartályban még mindig volt szépen! Levezettem a hegyről, telefonálásban az autó főnökével, a motor az egyenesekben megállt, a kanyarokban pedig visszajött. Rejtélyes, nem? Nem, egyszerű. Abban az autóban az üzemanyagtartály patkó alakú. Nem tudom pontosan, hogyan működött, de alapvetően két része volt, amik az alagút mellett feküdtek (az alagút a kardántengely és a kipufogó miatt kellett) és volt egy olyan, amit „átemelő” szivattyúnak neveztek, hogy az üzemanyag eljusson a motorba. Az egyik szivattyú nyilvánvalóan nem működött, de mindig, amikor kanyarodtam, a tehetetlenség a középső gerincen keresztül átvitte az üzemanyagot a másik oldalra, úgyhogy a másik szivattyú fel tudta venni…

Az egyetlen gondolatom most már csak ez volt: vissza tudunk ezzel érni valójában? A gond az volt, hogy meg kellett tenni még egy szakaszt. Megmutattuk magunkat az időellenőrző állomáson, de úgy gondoltam, nincs az a fene, hogy ez működjön. A szakasz eleje meredeken emelkedett, rossz érzésem volt emiatt. Ki kellett állnunk. Jobb volt ott megállni, mint két kilométerre a rajttól bent a szakaszon, és blokkolni mindenkit, mivel a szakaszon nagyon szűkek Cipruson…

Nem tudtunk mást tenni, csak visszatérni a szervizbe, hogy a következő napon is mehessünk. Aztán kaptam egy újabb hívást, kitalálta valaki, hogy mivel a motor most a párától megy, nem kell mást tennem, csak megemelni a kocsi jobb hátulját és átfolyatni az üzemanyagot…várni néhány percet, beindítani és menni. Így tettünk, mentünk nagyjából nyolc kilométert, amíg meg nem állt, felemeltük a kocsit, vártunk tíz percet, mentünk nyolc kilométert, amíg meg nem állt, felemeltük, oké, érted a lényeget. Szép edzés. Pontosan ez volt, amiért Ciprusra érkeztem.

Számunkra az első ciprusi tapasztalat a „pumpáld az emelőt” raliról marad emlékezetes. Mindez egy néhányszáz euró értékű üzemanyagpumpa miatt.

 

Hozzászólások:

Anonymus: Ugyanez történt Jane Touhinóval a 2004-es Arctic Lappland Rally-n. A közúti etapon álltak meg körülbelül 20 kilométerre a szervizparktól. Bőségesen volt benzinük az üzemanyagtartályban, de ugyanúgy ment tönkre egy szivattyú, mint nálad…

Mellesleg Janne navigátora az F1-es pilóta Heikki Kovalainen volt azon a versenyen…

Antony Warmbold: Oké, érdekes.

 

Antony Warmbold

 

2011. április 21.

 

Fordította: Andrew