Idegen győztesek a francia flaszteren
Bár Sebastien Ogier, Sebastien Loeb és Didier Auriol valószínűleg tiltakoznának, de a francia raliversenyzők a kemény felületen érzik igazán jól magukat.
A Francia Rallye eredményei is tisztán mutatják ezt, azé a versenyé, amit hosszú ideig Korzikán rendeztek, később viszont Elzászban került át az esemény. A futam, bár a neve a rali világbajnokság indulását követően csak néhány évvel később vált hivatalossá, már a kezdetektől, azaz 1973-tól a sorozat része. 2014-gyel bezárólag ez idő alatt mindössze nyolc nem francia pilóta volt, aki meg tudta nyerni a viadalt. Ezen alkalmak mindegyike emlékezetes volt valami miatt!
Legutóbb 2014-ben jött össze ilyen siker, mikor Jari-Matti Latvala hosszú várakozás után tudott végre aszfalton nyerni. A legjobb tízben mindössze egy francia végzett, Bryan Bouffier a kilencedik helyet szerezte meg. A finn egy tízéves sorozatot tört meg, előtte legutóbb 2004-ben győzött külföldi versenyző Franciaországban. Abban az évben – ekkor még Korzikán tartották a gallok világbajnoki viadalát – sem voltak erősek a francia volánművészek, Loeb volt az egyetlen hazai versenyző a legjobb ötben. Ráadásként végig külföldiek álltak az élen, a belga Francois Duval és fordos csapattársa, Markko Martin váltogatták egymást a vezető helyen. A történethez hozzátartozik, hogy Loeb ezen a versenyen szerezte meg első világbajnoki címét, amire a franciák Didier Auriol ’94-es koronája után tíz évet kellett, hogy várjanak. A történések így Martin futamgyőzelmét kissé a háttérbe szorították.
2004 sorozatban a második esztendő volt, amikor idegen nyerte a francia eseményt. 2003 nem csak erről a tényről emlékezetes, hanem leginkább arról, hogy Petter Solberg milyen stílusban adta elő mindezt. A Prodrive-nak komoly erőfeszítésekre volt ugyanis szüksége, hogy a norvég által a shakedown-on egy villanypózna segítségével leamortizált Subarut talpra állítsa a rajtig. A Prodrive egyik vezetője, David Lapworth azt mesélte, sosem látott akkora kalapácsokat és olyan erős láncokat, amivel az autó rendberakását végezték akkor. Petter aztán győzelemre vitte az Impreza WRC-t.
Két évvel korábban Jesus Puras nyert, ami a Citroen számára is jelentős siker volt, hiszen első győzelmüket aratták egy összkerékhajtásos, turbófeltöltéses kocsival a rali világbajnokságon. Némi bánatuk az lehetett csak, hogy ezt nem egy francia versenyzővel érték el. Puras főként hazájának, Spanyolországnak volt kiemelkedő pilótája akkor, Carlos Sainz mellett ő tudott csak betörni akkoriban spanyolként a világ élvonalába. Puras-nak, akinek huszonöt éves pályafutása 1982-ben egy Renault 5-tel indult, és 2007-ben egy Ferrarival fejeződött be, ez volt az egyetlen világbajnoki futamgyőzelme.
1997-ben és 1998-ban, a Subaru dicsőséges időszakában egymás után kétszer nyert Korzikán Colin McRae. Mindkét alkalommal szerepet kapott a gyorsan változó időjárás, és mindkét alkalommal vitás körülmények között győzött a skót. 1997-ben csupán az első, majd az utolsó szakaszt követően állt az élen, miközben Gilles Panizzivel, Francois Delecourral és Carlos Sainz-cal vívott csatát. Hajszálon múlott ez a győzelem. A verseny során lemérték az autóját, ami kilóra pontosan a súlyhatáron volt. A következő évben már a minimum alatt volt, igaz, nem súlyban, hanem a gumimintázat megengedett értékét illetően. A futam közben emiatt ideiglenesen ki is zárták. A csapatvezetés a történésekre azt a magyarázatot adta, hogy egy defektnek volt köszönhető az előírt mintamélységtől történt eltérés. McRae fokozatosan dolgozta le hátrányát, és igazi vetélytársak nélkül teljesítette a hátralévő két napot.
Mindezek fél évtizeddel az előző külföldi győztes után következtek, aki Carlos Sainz volt. A Matador 1991-ben nyert a szigeten a Toyotával. Érdekes idők voltak azok, a Lancia csillaga elkezdett lefelé áldozni, míg a Toyotáé felemelkedőben volt. Ez volt egyúttal az első japán gyártmányú autó győzelme is a francia földön, de ekkor kezdtek el terjedni a nemcsak esős időben használatos aszimmetrikus raliabroncsok, a vízhűtéses fékek pedig úgyszólván kötelezővé váltak. A versenyek is hosszabbak voltak ekkor, ’91-ben több mint hatszáz versenykilométert teljesített a mezőny.
Markku Alén volt az első skandináv győztese az eseménynek 1983-ban, a finn a következő évben ismételni is tudott a Lancia 037-tel. ’83-ig azt tartották a futamról, hogy a nem latin versenyzők elvesznek rajta. Alén pályafutása egy krízisén esett át ekkor, mivel a Fiat és a Lancia csapattal kialakított hosszú partnerkapcsolatát elkezdte fenyegetni a kétszeres világbajnok Walter Röhrl leigazolásának ténye. Alén és Röhrl voltak a leggyorsabbak a Tour de Corse-ként is emlegetett viadalon, melynek végén 037-es Lanciák zártak az első négy pozícióban. És a finn legyőzte a németet!
A következő esztendőben változtak a körülmények, Röhrl átigazolt az Audihoz, akiknek színeiben már az új, rövid tengelytávú Quattrót vezette a szigeten. Megjelent a Peugeot is az újgenerációs, négykerékhajtású, turbómotoros gépével, melynek volánja mögött Ari Vatanen uralta is a versenyt, amíg féltávnál össze nem törte a 205 T16-ot. Alén ünnepelhetett elsőként ismét a hirtelen meglehetősen ódivatúvá váló 037-tel.
Az már kevésbé köztudott, hogy a legelső Tour de Corse-on, amit jóval azelőtt rendeztek, hogy a Francia Rallye megnevezés megszületett volna, egy hölgyversenyző, Gilberte Thirion aratott diadalt, aki belga volt, de legalább egy francia autót, egy Renault Dauphine-t vezetett. A korzikai versenyt megnyerő első külföldi gyártmányként a Lancia Fulviát lehet számon tartani, Sandro Munari győzött ezzel 1967-ben. Az olasz versenyző volt az is, aki első „idegenként” ünnepelhetett Francia Rallye győzelmet kilenc évvel később. Ekkor már a Lancia Stratos-t hajtotta, és nagy küzdelmet folytatott a viadalon Bernard Darniche-sal. Ezek voltak azok az idők, amikor a verseny huszonnégy óra leforgása alatt lezajlott, ebben az évben a nyolcvanhét rajthoz állóból mindössze tizenegy páros ért célba. Ekkor még „csak” hatszáz gyorsasági kilométert tartalmazó versenyeket rendeztek, a ’80-as években ez az ezer kilométer fölé ment.
A fenti nyolc nem francia versenyző tudott tehát 2014-ig Francia Rallye-t nyerni, Latvalán kívül mindenki a legendás Tour de Corse-ot. A Tour de Corse 2010-től új, kettős életet élt, az IRC és Európa-bajnoki sorozat mellett a historic autóknak külön versenyt rendeztek minden évben. A világbajnoksággal történt szakítás után a kortárs versenygépek versengését külföldiként egy-egy belga és spanyol pilóta tudta megnyerni Napóleon szigetén 2014-ig, Thierry Neuville és Dani Sordo iratkozott fel a korzikai győztesek közé. 2015-ben pedig visszatért a világbajnokság a Tízezer Kanyar Versenyére.
Andrew