Kajetan Kajetanowicz abban a reményben állt oda az Akropolisz Rally rajtjához, hogy országa harmadik versenyzőjeként Európa-bajnokká avassák a célban. Mint kiderült, sikerrel járt a 36 esztendős pilóta, így Sobieslaw Zasada és Krzysztof Holowczyc nyomába léphetett.

Tizennégy éve része a ralisportnak a Kajto becenevű versenyző, aki Lengyelország déli részéből származik, és még most is ott él a Kárpátok ölelésében fekvő Ustron nevű településen, nem messze a lengyel, a cseh és a szlovák határok találkozásától.

- Ustronban élsz még mindig annak ellenére, hogy mozgalmas, globális szinten futó pályafutásod van a ralisportban?

- Nem tudnám elképzelni, hogy máshová költözzek. Mindezek tetejében nagyszerű tréningezési lehetőségeim vannak errefelé. Sok festői hely van, ahol futni tudok, és sok nagyon kanyargós, magas követelményeket támasztó aszfaltút is van. A Jannerre, Írországra és a Barum Rally-ra is a helyi utakon végeztük a beállítási munkáinkat, nem messzebb, mint tizenöt kilométerre az otthonomtól. Nagyon becsülöm, ahol lakom.

- Ki mutatta meg neked a ralisportot?

- Az édesapám. Ő vitt el engem a helyi nagy Wisla Rally-ra. Hallottam a hangokat, láttam a gyors autókat, amiket bátor srácok vezettek, és rögtön eldöntöttem, hogy ilyen szeretnék lenni én is. Valójában egy igazi benzinvérű gyerek voltam. Emlékszem, hogy a szüleimnek volt egy kis lengyel autójuk, egy Fiat 126P, ezzel szoktunk a nagyanyámhoz menni minden vasárnap. El szoktam vinni az édesapám kocsiját, hogy megtanuljam, hogyan kell vezetni. Néha tudott erről, néha azonban nem… Lengyelországnak történelme van a nagyszerű versenyzőkkel, mint Holowczyc, Bublewicz, Kulig. Biztos, hogy befolyásoltak és motiváltak engem, hogy keményen dolgozzak az ő szintjük elérése céljából.

- Amióta 2002-ben elkezdted, mennyire változott a ralisport?

- Úgy gondolom, hogy sokkal versenyképesebbé vált. A raliautók hozzáférhetősége is jobb, bár nagyon drágák még mindig. Mostanában egy raliversenyzőnek, mint ahogyan bármelyik másik profi sportolónak, sok áldozatot kell hoznia, hogy sikeres legyen. Oda kell figyelnem például a dolgaimra. Futtatom a csapatomat, törődök a szponzorokkal, keményen tréningezek, hogy fizikálisan fit és mentálisan felkészült legyek – mindezek a dolgok sok időt vesznek igénybe. Néha olyan elfoglalt vagyok, hogy nem emlékszem rá, hogy a hét melyik napján vagyunk. Vannak időszakok, amikor a televíziót kell nézniük a szüleimnek, hogy láthassanak, jóllehet elég közel lakom hozzájuk! Kiváltságos vagyok, hogy olyan dolgokat csinálhatok, amiket szeretek és követhetem az álmaimat.

- Az a nyolc év, amit N csoportos autóval töltöttél a ralisportban, jó tréning volt számodra?

- Kétségtelen, hogy igen. Nagyszerű iskolának számítottak azok az évek számomra. Magamtól megtanultam, hogyan kell megtalálni a sebességet és a tempót. A bajnokságért küzdeni egy csomó gyors, a versenyképesebb S2000-es autóval induló pilótával valójában nagyon jó, mivel megtanít arra, hogy hogyan találd meg azokat a részleteket, amik közelebb visznek a céljaidhoz. Úgy gondolom, nem voltak hiábavalóak azok az évek, nem csak a négy abszolút nemzeti bajnoki cím miatt, amit sorozatban nyertünk 2010 és 2013 között. Nem volt sok választásom akkor, mivel nem engedhettem meg magamnak, hogy egy, az N csoportosnál vagy az R4-esnél versenyképesebb raliautóval versenyezzek.

- Miért váltottál az R5-re, és egy komoly versenyző számára milyen az R5-ös autó összehasonlítva egy N csoportossal?

- A Lengyel Rally volt az első eseményem egy R5-ös autóval 2013-ban, amit egy nagyszerű csata után nyertünk Bryan Bouffier-vel és Robert Kubicával szemben. Már korábban is úgy éreztem, hogy készen állok egy R5-ös autó vezetésére. A Fiesta sokkal gyorsabb, mint a – mondjuk – Subaru Impreza R4, és a legjobb raliautó, amit valaha vezettem. Amikor egy R5-ös kocsit vezetsz, azt érzed, hogy ez egy igazi raliautó, amit komoly versenyzésre készítettek. Az, hogy milyen gyorsan tudsz menni, a képességeiden és az eltökéltségeden múlik. A Subaruban, amit használtam, csikorgattam a fogaimat egy ugratón és azon tűnődtem, mi fog történni, amikor landolunk. A Fiestával padlógázon megyünk át az ugratókon és úgy érkezünk le, mint a kényelmes otthoni kanapéra.

- Mindössze két állandó navigátorod volt pályafutásod során, a veterán Maciej Wislawski és mostanság Jaroslaw Baran. Mit tanítottak ők neked a ralisportról?

- „Maciek” egy mentor volt számomra. A jelenlegi következetességem egy olyan dolog, amit főleg neki tulajdonítok. Amikor a navigátorom lett, már egy nagyszerű, versenyképes autóval rendelkeztem, ami lehetőséget adott számomra, hogy a győzelmekért csatázhassak Lengyelországban és megmutathassam a potenciálomat. Ő azt mondta nekem mindig, hogy lépésről lépésre haladjak, nem szabad, hogy túl éhes legyek. Őszintén szólva nem figyeltem rá elég alaposan a 2007-es szezon utolsó futamán. Túl sokat akartam. Lementünk az útról és a jobb első kerék kiszakadt. Ezt követően ott ültünk együtt a közeli mezőn. Elképesztően csalódott, zavart és mérges voltam, míg Maciek teljesen nyugodt volt, mint mindig. Végül ő törte meg a csendet, és mondta, „Kajto, sokszor mondtam neked, kanállal egyél, ne pedig merítőkanállal”. Ezek a szavak annyira eltaláltak, hogy megértettem a lépésről lépésre történő fejlődés fontosságát. „Jarek” is egy nagyszerű srác, bár más a karakterünk. Hatvan verseny, több mint tízezer kilométer a gyorsasági szakaszokon, amit együtt töltöttem Jarekkel, ez megtanított arra, hogyan találjunk rá a két erős karakter közötti szótlan megértésre. Talán ez az oka, hogy miért is olyan hatékony az együttműködésünk. Jarekkel megtanultam, hogyan használjuk a kombinált erősségeinket a közös haszon céljából.

- Hogyan kezdődött az együttműködés a lengyel olajtársasággal, a Lotos-szal? Kubica ralisportba történő megérkezése jelentett fenyegetést a feléd nyújtott támogatásra?

- A Lotos egy új terméket fejlesztett még 2008-ban, a Dynamic prémium üzemanyagokat, és hatékony módot keresett annak promotálására. Arra tervezték ezeket az üzemanyagokat, hogy javítsák az autó teljesítményét, úgyhogy a ralisport egy természetes útja volt a promóciójuknak. Ez az, ahogyan a hosszútávú és sikeres együttműködésünk kezdődött. A Lotos egy nagy vállalat, sok sportágban vesznek részt. Támogatják a labdarúgást, a síugrást, a ralisportot, a röplabdát és a kosárlabdát! Nagyon bőkezű és átfogó, ahogyan a sportokban részt vesznek. Amikor a mi támogatásunkról beszélünk, nincsen rivalizálás köztem és Robert között. A gyorsasági szakaszokon riválisom csupán, ez azonban ritkán történik meg, mivel különböző szériákban versenyzünk. Szorítok érte, mint ahogyan más sportolókért is, akik a hazánkat képviselik.

- Mi következik ezután?

- Tudom, hogy mit csinálok, mivel akarom, nem pedig kell csinálnom. Természetesen gondolok a jövőre, több opciót fontolgatok, de egyiket sem lehet megerősíteni még ezek közül, mivel megfelelő költségvetést igényel mindegyik. Azt kérdezi tőlem mindenki, hogy mit fogok csinálni a következő szezonban, mi lesz a következő lépés a karrieremben, de nem érzem az idő nyomását. Természetesen ambiciózus vagyok, fejlődni akarok és a következő diadalokért küzdeni, ugyanakkor abban is biztos vagyok, hogy boldog leszek, bármit is hoz a jövő.

Az álom végül valóság lett, hamarabb, mint az várható volt. Kajetanowicz már azzal is a cím várományosa volt, hogy Craig Breen mögött második helyen állt az Akropolisz Rally-n, a hatodik szakaszon azonban az írnek le kellett lassítania, mivel a Peugeot motorházteteje felnyílt. Kajto ezzel az élen találta magát, az utolsó három szakaszt pedig törölték is a rendezők. Kajetanowicz nem csak az Európa-bajnoki címet, de az Akropolisz Rally győzelmet is kiérdemelte, és ahogyan várható is volt, egy érzelmes alkalom lett ez számára és navigátora, Jaroslaw Baran számára is.

„A csapatunk tagjainak szemében látható örömkönnyektől ébredtem rá, hogy érdemes élni és keményen dolgozni az ilyen pillanatokért” – mondta el a láthatóan boldog lengyel, miután megnyerte a görög viadalt és vele együtt a 2015-ös rali Európa-bajnoki címet.

Andrew