A rali világbajnokság közösségének egyik legnépszerűbb és legalapabbnak számító személye köszönt el a sorozattól a 2015-ös Brit Rally-n. John Millington hivatalosan az M-Sport logisztikai vezetője volt, a valóságban azonban a brit különítmény rali világbajnoki koordinátorának számított.

Az egyik legjobb navigátorként, ami abban az időszakban a brit ralisport egyik legnagyobb jártasságot igénylő foglalkozása volt, átkelt a Pennine-hegységen, hogy szülővárosából, Yorkshire-ből a Wirral régióba költözzön, ahol a RED csapatánál kezdett el dolgozni. Innen ment északabbra, a Nagy-Britannia nyugati partjainál lévő Cumbriába, ahol csatlakozott az M-Sporthoz. Az 1950-ben született Millington megtapasztalhatta, hogy hogyan változtak a dolgok az idők folyamán, de nem csak ezekről, hanem arról is szót ejtett, hogy milyen gondolatok járnak a fejében a nyugdíjba vonulásával kapcsolatban.

- Hivatalosan a 2015 végén kezdődik a nyugdíj, úgyhogy a jövő év lesz az, amikor a változások beköszöntenek. Amikor mindez elkezdődött, a ralicsapatok élete nagyon más volt. Az emberek a „régi szép időkről” beszélnek, de nem voltak jók, csak régen voltak! Amennyiben jók lettek volna, ugyanúgy csinálnánk még mindig. Világos, hogy ez nem lehetséges! A világ megváltozott, és ha a rali nem változott volna ezzel, a sportág dinoszaurusszá válna. Tudjuk, mi történt a dinoszauruszokkal!

- És változott ezzel a feladat?

- A teljes koncepciója megváltozott ezzel a feladatnak. Ezermester voltál, de nem voltál mestere semminek. Manapság folyamatosan kell alkalmazkodnod az új szabályokhoz, kitalálni új munkamódszereket, csinálni új dolgokat. A dolgok sokkal költségtudatosabbá váltak mára, és hatékonyabbnak kell lenniük. A technológia nyilvánvalóan segít. Emlékszem, amikor elkezdtük, nem voltak mobiltelefonok. A kommunikáció roppantul megváltozott, talán ez az a legnagyobb terület, ahol a dolgok előreléptek. Annyi információforrásunk van, hogy az már zavaró. Húsz évvel ezelőtt azt mondták, hogy kiesett egy kereke az autónak, és nem többet. Most analizálásra kerül minden, és normális esetben kapsz fotókat a kocsiról, mielőtt a srácok kijutnának a szakaszról.

- A különböző országok, ahová a világbajnokság keretében ellátogatsz, változtak.

- Öt vagy hat tengerentúli eseményünk is volt egy évben, mostanában csak három van. A költségvetések megváltoztak, és vannak más dolgok is, amiket figyelembe kell venni, amikor szponzorokat keresünk. Új faktorokat kell néznünk, például a piacokat. Nincs értelme azt mondani, hogy el kell mennünk ebbe az országba, mivel elmegyünk oda mindig. Most egy piaci igénynek kell ennek lennie, egy lehetőségnek elmenni oda, ami vissza fogja fizetni a szponzort. Húsz évvel ezelőtt nem kellett a rali világbajnokság összes futamán indulnod, válogathattál, választhattál. A nagy költségvetésű csapatok, mint a Toyota, több versenyt tudtak csinálni. Most minden gyártó kötelezve van, hogy mindegyik fordulót teljesítse, úgyhogy sokkal költséghatékonyabbnak kell lennie, hogy így tehessenek.

- Az emberek és a nyelv, amit beszélnek, is megváltozott. Ez egy kicsit könnyebbé tette a brit csaptok számára az életet!

- Igen, ez igaz. Nem sok olyan hely van, ahová mész most, és nem tudsz az emberekkel kommunikálni, ha pedig nem tudsz, van egy iPad-od vagy egy iPhone-od, ami megteszi ezt számodra. Ha meg kell kérned valakit valamire, és nem beszél angolul a srác, begépeled az iPhone-odba és megnyomod a fordítást. Ez az, ahogyan a technológia és a világ előrelépett. Nagyon ritka most az a hely, ahol teljesen és végképp elvesztél, és nem tudsz megérteni semmit – amennyiben beszélsz angolul…

- És a pilóták is jól beszélnek angolul mindannyian.

-  Igen, úgy gondolom, ez azért van, mert a csapatok alapnyelve az angol: a Volkswagen alapnyelve az angol és a Hyundai-é is. Ugyan Németországban van a bázisuk és multinacionális csapatok a kommunikációjukat illetően, minden dokumentációjuk és mindenük angol. Ez nem azért van, mert a csapatok vezetősége angol, hanem ez a leginkább magától értetődő módja a kommunikációnak most. Olyan területről jöttem, ahol az angol némileg eltérő formátumát beszélik, de semmi sem annyira különböző, mint ahol kezdtem, a RED-nél. Amikor elkezdtem egy bizonyos francia pilótával, Didier Auriollal dolgozni, egyáltalán nem beszélt angolul. Egy szövegkönyvből tanult angolul és nyilvánvalóan tőlem szedte fel, de ez egy olyan dolog volt, amiben sosem lett igazán mester. Valójában nem az angolt, hanem a Yorkshire-t szedte fel…

- A szabályok folyamatosan változnak. Világosabbak, mint régen voltak?

- Sokkal világosabbak és sokkal szigorúbbak. Sokkal több dolgot kell figyelembe venni. Korlátozva vagyunk abban, hogy mennyi karosszériát használhatunk egy szezonban, a komponensek össze vannak kapcsolva, a szervizkorlátozások sokkal nagyobbak, mint amik valaha voltak. Mindez egy bánya, ami arra vár, hogy rajtakapjon, vagy csapdába ejtsen. Nagyon sok időt vesz tehát igénybe, amíg azt nézed, hogy mi folyik a csapatnál, nézed, hogyan működnek az emberek, mit csinálnak és mit nem csinálnak, hogy biztos legyél abban, hogy nem szegik meg a szabályokat. És a többi csapatot is nézed, hogy rosszul csinálják-e a dolgokat. Sokkal inkább rendőr vagy, mint valaha is voltál.

- Gondolod, hogy tisztességesebb a sport, mint korábban volt?

- Igen, így gondolom. Az autók teljesítménye most eléggé szoros, mivel a motorméret korlátozása és a turbószűkítő egy komoly kiegyenlítést jelent. A pilóták különbségének kivételével úgy vélem, a jelenlegi négy gyártó közül könnyedén nyerhetne versenyt bármelyik. Néhány éve nem ez volt. Bárki, aki a legnagyobb költségvetéssel rendelkezett, nagy fejlesztéseket tudott beletenni az autójába, emiatt pedig jelentős előnnyel rendelkezett, még ha nem is voltak a legjobb pilótái.

- Van a munkádnak olyan része, aminek örülsz, hogy hátat fordíthatsz?

-  Nem hinném, hogy lenne ilyen, a teljes dolgot élvezem. Az emberek az utazást említik, de szeretek utazni. Oké, vannak késések, sorok és ilyen dolgok, de mindez része ennek. Talán boldogan hagyok ki néhány korai kezdést. Néhány versenyen képtelenül korai a kezdés, a brit futam pedig mindennek a teteje volt! A mostani idők egyik frusztráló aspektusa, hogy korán kell kelni a tizenöt perces szerviz kezdése miatt, aztán ott lehet ülni négy-öt órát kevés tennivalóval, amíg vissza nem térnek hozzánk az autók.

- A jövőbe tekintve ahogyan a sport megy előre, van olyan elkövetkezendő dolog, aminek része lennél?

- Nyilvánvaló, hogy elmenni Kínába egy nagyszerű kaland lesz. 1999-ben voltunk már ott, és élveztem a sport periódusát, de hatalmas mennyiségű munkát kellett valójában végezni. Mi fog hiányozni? A sportág emberei, amit a legjobban fogok hiányolni. A valóságban mindegyik verseny karaktere változott egy kicsit, de nagyjából azonosak. És amíg nagyszerű elmenni sok ilyen országba és teljesíteni ezeket a versenyeket, úgy gondolom, a legnagyobb hiányt az emberek fogják jelenteni, a barátságok, amiket kötöttem és az ilyen dolgok.

Andrew