Matthew Wilson tinédzser volt még, amikor 2006-ban, harmadik világbajnoki futamán, a Monte-Carlo Rallye-n elindult. Az összetett értékelés tizenötödik helyén ért célba, de van egy különös emléke a futamról.

„Szombat délután van, és őszinte leszek, egy kicsit ideges vagyok. De el kell felejteni ezt, meg kell csinálni a dolgot. Ülök a navigátorom, Michael Orr mellett, miközben várjuk a sorunkat a tizenkettedik gyorsasági szakasz időellenőrzőjénél. Sötétedik, és azt hallom a Ford rádióján, hogy az előttünk álló útszakasz kezd lefagyni.

Ritka, hogy probléma lenne a közöttünk és az első Monte-Carlo Rallye-m második napi célja között lévő 31 kilométeres távolság, ami Le Bollene-Vesubie és Sospel között húzódik. Nem hangzik túl soknak, de 1600 méter magasságban elérjük a Turini-hágót, mely a ralisport legfélelmetesebb és leghírhedtebb kapaszkodását, majd ereszkedését jelenti.

Megvolt a pályabejárás, és láttam már képeket is Lancia Deltákról, Audi Quattrókról, még édesapám MG 6R4-eséről is, ahogy 1986-ban átmennek a csúcson. De most én vagyok a soron, hogy teljesítsem ezt.

Huszonhat perccel később végeztünk is. Öt kilométeren keresztül teljesen jeges volt, a szakasz legnagyobb részét sötétben teljesítettük. De abszolút mega élmény volt, egy életre szóló tapasztalat. Egyszer mindenkinek meg kell csinálni ezt a szakaszt.

Nem teljesen úgy ment, mint ahogyan elterveztük, mivel megforogtunk és lefulladtunk, amivel tizenkét másodpercet vesztettünk. De ettől függetlenül Roman Kresta fantasztikus munkát végzett jégkémként az itinerünkkel, így átmentünk a szakaszon. Bámulatos volt a teteje a sok vakuval. Láttam egy vagy két brit zászlót is, briliáns érzés volt.

De a legjobb pillanatnak az bizonyult, amikor megláttam Howard Davies-t, aki az egyik időjárás jelentő egységünket vezette. Integetett, hogy próbáljon lelassítani, mivel nagyon jeges volt az út. A nézők azonban azzal válaszoltak neki, hogy megdobálták hógolyókkal. Ez volt az egyik legmókásabb dolog, amit valaha is láttam. Ott vagyok a Turini-hágón és ott van szegény Howard is, akit hógolyókkal dobálnak.”

Andrew