A Svéd Rally kihívásai

A Svéd Rally különlegessége, hogy havas, jeges felületen zajlik, a pályákat pedig elképesztő sebességgel teljesítik a versenyautók.

Olykor-olykor előfordul, hogy a hó hiánya gondot okoz, volt, hogy törölni is kellett emiatt a versenyt a világbajnoki sorozatból, de az is probléma lehet, amikor látszólag kitűnő körülmények, friss hó fogadja a mezőnyt.

„Nehéz, amikor hó van az út tetején. Amikor azonban jégen mész, nagy tapadást tudsz generálni – néha többet, mint amit murván kapsz. Elképesztő érzés így vezetni” – magyarázza a Svéd Rally-n többszö is diadalt arató Jari-Matti Latvala. „Amikor rendben vannak a körülmények, jóval nagyobb sebességet tudsz bevinni a kanyarba – néha nem is hiszed el, milyen keményen mehetsz. Bonyolult, amikor megpróbálod használni a falakat, neki akarod támasztani az autó hátulját a falnak és hagyni, hogy az autó a kanyar külső ívén fusson. Nagyon-nagyon óvatosnak kell azonban lenned. Amikor az autó hátulja a falon van, muszáj, muszáj a kerekeidnek egyenesben lenni, mivel amit nem akarsz, hogy megüsd a falat, ami az autó elejét beleküldené a falba. Ha túl keményen ütöd meg, elfordul az autó, és megpördül. Ami ennél is rosszabb, egyenesen átmehet a hófalon, és elkerülhetetlenül belemegy a mögötte lévő árokba.”

A tökéletes körülmények közepette megvan a kísértés arra, hogy gyorsabbra írja Latvala az itinert? „Nem” – érkezik a gyors válasz. „Megtettem ezt, amikor nyertem 2008-ban, és megmenekültem ezzel. Többet azonban nem teszek így. Amit az itinertől akarok, az egy következetes leírása a kanyar szögének, hogy amikor bemegyek a kanyarba, el tudjam dönteni, hogy gyorsítok vagy nem.”

Hóproblémák

A havas körülmények számtalan módon tudnak nehézségeket okozni. A keményre tömörített hó, amikor rövid idő alatt keményedett meg, gyorsan feldarabolódhat a raliautók szöges gumijaitól, és előbukkanhat a fagyott murva. Másik probléma lehet, hogy a pehelykönnyű havat viheti a szél, a hópor pedig láthatósági problémákat okoz.

A hó számtalan formában létezik, a klimatikus viszonyoktól függ ez. A Svéd Rally szervezői hótolókkal segítik azt, hogy a szakaszok a kívánt állapotban legyenek. A kanyarok ívei azonban jelentősen eltérhetnek a nyári formátumtól, és évről évre változhat a versenyvonal, a hótoló jármű sofőrjétől függ csupán, hogy éppen hogyan veszi a kanyarokat.

A nemzeti bajnokság vagy a Historic kategória mezőnyét olykor ráküldik a pályákra a WRC-s pilóták két menete között. Az általuk lefektetett nyomok – melyek nem követik a WRC autók ívét – különböznek, mivel különböző nagyságú autókról van szó, melyek ráadásul más méretű gumikat is használhatnak. Ha pedig újabb hó esik ilyenkor, még inkább átalakíthatja a pályákat, kellemetlen meglepetésekben részesítve a világbajnoki mezőny elejét.

Így járt 2018-ban Sebastien Ogier is. Pénteken és szombaton a Historic mezőny követte a „nagyokat” szűkebb abroncsokon futó kisebb nyomtávú autóival, és ha mindez nem lett volna elég, többségében hátsókerékhajtásos járgányokról volt szó, ami azt jelentette, hogy mély nyomvályúkat csináltak, mielőtt a rali világbajnokság párosai visszatértek a második körre.

Pénteken elsőként rajtolva Ogier különösen problematikusnak találta mindezt, és tisztes távolságban az éllovastól mindössze a tizenkettedik helyen várhatta a folytatást. „Húsz centiméterrel szűkebbek a nyomok, mint az autóm” – mesélte a pilóta, aki az M-Sport Ford Fiesta WRC-jét vezette azon a viadalon. „Pokolian kellett küzdenem még az egyenes vonalon is, hogy az úton maradjak. Borzalmas érzés – nem volt módja egyik kanyarban sem, hogy terheljem az autót, és virtuálisan minden egyes hófalat megütöttem. Mint mindenki más, betettem az első kerekeket a nyomba, a hátsó azonban tíz-tizenöt centiméterre a lazában volt. Látható, hogy az idők autóról autóra jobbak, jobbak és jobbak.”

Andrew

2019. február 14.