Amivel meg lehet hódítani Svédországot

A Svéd Rally egy különleges viadal, a rali világbajnokság egyetlen tisztán havas és jeges körülmények között zajló futama. Ennek megfelelően olyan dolgokra is szükség van nem csak a siker, de a futam puszta teljesítése céljából, amire máshol gondolni sem kell. Sebastian Marshall és Jari-Matti Latvala árult el kulisszatitkokat a 2019-es futam rajtja előtt.

„Van néhány dolog, ami különbözik számunkra” – kezdte Marshall, aki a szezon elején szegődött Kris Meeke mellé másodpilótaként. „A navigátoroknak megengedett, hogy kicseréljék a tűzálló versenycipőjüket valami olyanra, ami jobban megfelel a körülményeknek. Jómagam a hagyományos túracipőre szavazok, ami a) távol tartja a hideget és b) kicsit könnyebbé teszi a gyaloglást a nehéz terepeken. A cipőfűzőt jól be kell kötni mindig annak megakadályozására, hogy laza hó kerüljön be és olvadjon meg a cipő belsejében.

Az autó belseje is módosításra kerül a Svéd Rally-ra. Van egy lapát, hogy ki tudd ásni magad a hófalból, valamint egy jégkaparó. Kris és én minden egyes szakasz előtt munkába fogunk állni, és eltávolítjuk a nagy mennyiségű havat a kerékjáratokból és az autó hátuljáról. Ennek súlya nagyjából harminc kiló, úgyhogy érdemes megszabadulni tőle. Egy vontatókötél is van már a bukócsőhöz rögzítve. Ez időspórolás miatt van, úgyhogy ha lecsúszol az útról, fel lehet nyitni a csomagtérfedelet, a kötél pedig készen áll a húzásra. Gyakorlati dolgok az ilyenek.

Az autón belül fel tudjuk tekerni a fűtést, hogy meleg levegőt fújjon – nem pont olyan ez, mint egy kemence, de kellemes. A szakaszokon az ablakokra és a szélvédőre fúj minden, hogy tisztán tartsuk őket. Egy kis mennyiségű hóra van csak szükséged, hogy megolvadjon az, aztán bepárásodik a szélvédő. A tetőszellőző mindig nyitva lesz, jóllehet hideg van, de cirkuláltatja a levegőt az autóban.”

„Meg kell találnod a tényleges egyensúlyt az autó merevsége, valamint a tapadás között” – vette át a szót Latvala, aki négyszer nyerte meg eddig a skandináv futamot. „Murván az olyan helyeken, mint amilyen Finnország is, egy merev autó lesz a gyors autó. Itt azonban szükséged van a tapadásra, úgyhogy lágyabbá kell tenned az autót – amikor azonban így teszel, nehéz lehet, mikor egy igazán nagysebességű kanyarba fordulsz be és lesz valamekkora dőlése az autónak. Sokat dolgoztunk a stabilizátorokkal és a felfüggesztéssel, hogy rendben legyen ez.

Amikor igazán jó a jég, hihetetlen tapadásod lehet a szöges gumikkal. Amikor a hét milliméteres szögek beleharapnak a vastag jégbe, nagyban támaszkodhatsz az autóra. Ha azonban esik egy kis hó vagy van egy kis hó az egyik kanyarban, nem mennek keresztül a szögek a havon a jégig. Megülnek a hóban, és akkor csak a nyitott mintázatban, valamint a lágy keverékben bízol, hogy tapadást biztosítsanak. Sokat változtathat ez.

Egy másik dolog, ami kompromisszumossá teheti a beállítást, a két pótkerék. Azért van szükségünk erre, hogy biztosak legyünk benne, hogy mindig jó szögek vannak a gumiban, de az, hogy ezt az extra súlyt (nagyjából huszonöt kilogramm) betesszük az autó hátuljába, azt jelenti, hogy meg kell emelnünk a hátulját egy kicsit, hogy megpróbáljuk megakadályozni a túlzottan nagy alulkormányozottságot.

Egy dolog, amit mostanában csináltam, hogy súlyt spóroljak, hogy kivettem a cipőmelegítőt, ami ott volt néhány éven keresztül. Ennek van egy része, ami a cipőtalpban helyezkedik el, valamint az akkumulátor egysége, ami a sarokhoz kapcsolódik. Most már nem használom ezt. Ehelyett könnyű hócipőt hordok, amikor nem vagyok a szakaszon. Ezeket igazán vastagra készítik kemény gyapjúból, úgyhogy melegen van a lábam.

A hóban sárga szemüveget is viselek. Pentti Airikkalától tanultam ezt, amikor évekkel ezelőtt tanított engem. Ez segít, hogy élesebben lássuk a dolgokat, valamint a ragyogó fehérből is eltüntet valamennyit.”

Andrew

2019. február 21.