Veszedelmes köd

A kora reggeli köd nagy rizikó az Argentin Rally gyorsasági szakaszainak magasabban fekvő részein. A 2014-es dél-amerikai futam előtt Jarmo Lehtinen, Mikko Hirvonen navigátora nyújtott az átláthatatlan témába világos betekintést.

- Mennyire nehéz az itinert olvasni a ködben?

- Valóban nem könnyű, mivel elveszik a ritmus. A pilótának bizonyos helyeken fékeznie kell a ködben, úgyhogy nehéz tartani az itinerrel a ritmust. Többször kell felnéznem az autóban, mint normál esetben.

- Ha rosszul látni, hogyan segít ez mégis?

- Amikor tiszta az idő, olvasom az itinert, nem kell felnéznem, mivel tudom a ritmust és érzem a kanyarokat, a fékezéseket. Ha ködös azonban, a pilóta szokatlan helyeken fékez, van, hogy még az egyenesekben is. Ez zavart okoz, mert nem tudom, hogy az egyenesnek van-e vége, vagy félúton van még, csak nem lát semmit. Semmi normálisra nem támaszkodhatok, így fel kell néznem, hogy kitaláljam, hol vagyunk.

- Ezek szerint nehezebb az egyenesekben, mint a kanyargós részeken?

- Igen, a hosszú egyenesek a legrosszabbak. Ha az út folyamatosan fordul és kanyarodik, az nem annyira rossz. A sebesség nem annyira magas, a ritmus fenntartható, de a hosszú egyenesekben nehéz kitalálni, hol vagyunk.

- Van valami, amit tenni tudsz annak érdekében, hogy megkönnyítsd a munkád?

- Néha kiemelünk egy fékezési pontot az itinerünkben egy furcsa kinézetű fánál, egy nagy kőnél vagy egy háznál. Veszünk egy tárgyat, és azt használjuk a fékezés jelölésére, vagy arra, hogy hol kezdődik a kanyar. Az itiner azt mondja, hogy „közepes jobb a kőtől”, úgyhogy tudjuk, a kő az a hely, ahol be kell kanyarodni, és ehhez tudjuk viszonyítani a féket.

- Könnyű ilyenkor beszélni, amikor a pilótád bizonytalan a ködben?

- Rögtön érzem a különbséget. A pilóta azt mondja, hogy az itiner jó volt, azt korrektül mondták, de nem volt meg az érzése a kocsival. Azonnal érzem, főleg akkor, ha nagyon hosszú ideje navigálok ugyanannak az embernek, mint ahogyan ezt teszem Mikkóval.

Andrew

2014. május 7.