Get Adobe Flash player

Negyedszázad katalán győztesei

 

A hosszú történetre visszatekintő Katalán Rally 1980-tól volt az Európa-bajnokság része, világbajnoki státuszt pedig 1991-ben kapott, éppen azután, hogy a hazai sztár, Carlos Sainz az előző évben megszerezte a világbajnoki koronát. A világbajnoki futamon ugyanakkor mindössze két spanyol győzelmet lehetett jegyezni az első huszonöt évében.

Az első esztendőben a világbajnoki sorozat utolsó előtti fordulójaként rendezték meg a viadalt. A Lloret de Mar, Girona és Barcelona régióiban vegyes felszínen zajló négynapos, harmincöt szakaszt, csaknem hatszáz versenykilométert magában foglaló verseny megannyi drámát hozott. Sainz szemszögéből Spanyolország nem jó oldalán, nem Madrid környékén futott ugyan a verseny, mindez azonban nem zavarta a közönséget, annyi ember lepte el a pályákat, hogy a negyedik szakaszon képtelenek voltak kezelni a rendezők a tömeget, a versenyzők pedig megtagadták a rajtot.

Sainz nem tudta beváltani a reményeket, Toyota Celica ST165-öse nem indult be a második nap reggelén egy alattomos elektromos hiba miatt, így nem csak a győzelmi esélye szállt el, de a világbajnoki címvédés is távol került.

A futamot a szintén toyotás Armin Schwarz, a Lancia versenyzője, Juha Kankkunen és a Fordot hajtó Francois Delecour uralta, az ő nevükhöz fűződik az összes szakaszgyőzelem – bár utóbbi egy részsikeren csapattársával, Jose Maria Bardolet-vel osztozott.

A Toyota Team Europe nem aggódott Sainz kiesése miatt, hiszen Schwarz már a második szakaszon az élre állt. Nem volt azonban egy egyszerű menet a német számára a futam. Előbb váltót kellett cserélni a versenygépen, amit a szerelők 7 perc 53 másodperc alatt oldottak meg, majd felborította a gépet, jelentős időt vesztve. A vezetés azonban nem csúszott ki Schwarz kezéből, és megszerezte első, egyben egyetlen világbajnoki futamgyőzelmét. Navigátorának, Arne Hertznek ez volt az tizennyolcadik diadala, az akkor 52 éves mitfárer a legidősebb világbajnoki futamgyőztes navigátornak számított ezzel nagyon sokáig, egészen 2016-ig, amikor az Argentínában aratott győzelemmel John Kennard lépett a helyébe.

A második hely Kankkunené lett, nagy lépést téve újabb világbajnoki címe felé. Harmadikként Delecour futott be, akinek szintén emlékezetesen alakult a verseny, legfőképpen az azt megelőző időszak. A Ford nem szándékozott itt elindítani ugyanis a forró vérmérsékletű franciát, miután Delecour San Remóban nem odavaló kifejezésekkel illette a csapat szerviztervét. A pilóta aztán az utolsó pillanatban hozott döntésnek köszönhetően mégis ott lehetett a spanyol futam rajtjánál, miután a csapattárs Alex Fiorio még durvábban szólt be, ami miatt ki is rúgták az alakulattól.

Sainz a következő szezonban bosszút állt, győzött, ezzel megalapozta a második világbajnoki koronáját. Az immár kizárólag aszfaltos pályákon zajló futamon egy Delecour siker, majd egy egyéves szünet következett – amikor az F2-es világbajnokság része volt csak a verseny –, aztán ismét El Matador jött, aki ezúttal a Subarut vitte győzelemre, igaz ebben a sikerben egy csapatutasítás is segítette Colin McRae-vel szemben. A kérdéses viadal nem csak erről a sztoriról, sokkal inkább a Toyota turbószűkítő botrányáról marad emlékezetes.

McRae aztán 1996-ban visszavágott, ami után, a WRC-s éra kezdetén az uralkodó világbajnok, Tommi Makinen diadalmaskodott A csoportos Mitsubishi Lancerével. A Toyota Freddy Loix-ot nevezte gyári pontszerzőként Didier Auriol helyett 1998-ban, de a francia is ott lehetett a rajtnál, és egy győzelemmel mutatott fricskát a csapatvezetés döntésének. Innentől kezdve gall uralom kezdődött a futam történetében.

1999-ben nagy meglepetésre nem egy négykerékhajtásos turbófeltöltéses, csúcskategóriás versenygép diadalmaskodott, hanem egy gyengébb, F2-es masina. A Xsara Kit-Car-ral aratott siker Philippe Bugalski és a Citroen első világbajnoki győzedelmét is jelentette egyben. A francia pilóta talán a 2001-es viadalt – melyet az első nap végén a hazai menő, Jesus Puras vezetett a másik Citroennel – is megnyerte volna, ha a Xsara immár WRC változatának kuplungja nem rakoncátlankodik.

A 2000-es futam az egyik legszorosabb befutót hozta a rali világbajnokság történetében, McRae Fordja, Burns Subaruja és Sainz Fordja alig több mint tíz másodperc különbséggel állt oda az utolsó gyorsasági rajtjához. A két brit ugyanolyan időt futott a tizennyolc kilométeres szakaszon, így McRae ismét csak szoros csatában szerezte meg a spanyol győzelmet.

2001-től a Peugeot dominált a katalán flaszteren, előbb Auriol nyert – a kis franciának ez volt az utolsó világbajnoki futamgyőzelme – majd újabb két oroszlános siker következett. Ezek Gilles Panizzi nevéhez fűződnek, aki az első itteni győzelme alkalmával emlékezetes piruettel örvendeztette meg a publikumot. Markko Martin következett a Ford Focus WRC-vel a győztesek sorában 2004-ben, amikor elbúcsúzott a közönségétől Carlos Sainz. A spanyol legenda visszavonulása ugyanakkor nem jelentette azt, hogy a publikum érdeklődése lankadt volna a verseny iránt, akik ekkor nem tudták még, hogy innentől kezdve színtiszta francia diadalmenet következik egy időre.

2005-ben kezdődött ugyanis Sebastien Loeb sorozata a Costa Braváról a Barcelonától délre, a Costa Dauradára költöző futam történetében. A sokszoros világbajnokot az sem zavarta, hogy 2010-től vegyes felületűvé vált ismét a verseny, a Citroen pilótája 2005-től 2012-ig, ralis pályafutása befejezéséig nem talált legyőzőre a Salou központú viadalon, azaz egyhuzamban nyolc diadalt ünnepelhetett.

Hogy a keresztnevekkel senki se legyen bajban, egy másik Sebastien, Ogier következett a sorban, a negyed évszázadot három győzelemmel zárta le a Volkswagen pilótája. Csapattársa, Andreas Mikkelsen azonban belepiszkított a sorozatba, a norvég versenyző 2015-ben nyert, miután Ogier az utolsó szakaszon vezető helyen összetörte autóját.

 

Andrew