Jean-Pierre Nicolas ralikarrierje navigátorként indult, 19 évesen a gyári Renault csapat színeiben szerepelt édesapja mitfárereként a különösen nehéz Spa-Szófia-Liege versenyen.

1971-ben már mint sofőr nyert francia bajnoki címet, a madeirai, a genfi, valamint a Tour de Corse győzelmének köszönhetően a világ egyik leggyorsabb aszfaltpilótájaként tartották számon. Éppen ezért volt meglepő, hogy a Renault Alpine-os időszak után – az A110-zel 1973-ban is nyert Korzikán, ami akkor már világbajnoki futam volt – a nehéz felületű viadalok felé vette az irányt. Peugeot 504-gyel megnyerte a marokkói, az elefántcsontparti maratoni ralit is, de egy ízben a Safari Rally-n is győztesként tudott felállni a céldobogóra.

A Jumbo becenévre hallgató versenyző egyik legmerészebb álma azonban a Monte-Carlo Rallye megnyerése volt, amire 1978-ban lehetősége is adódott.

„Találkoztam Raymond Rue-val (egy ralit szerető vállalkozóval), aki megígérte, hogy keres nekem pénzt arra, hogy elindulhassak a Monte-Carlo Rallye-n. Megkérdezte, milyen autót akarok, és én a Porschét mondtam. Ez volt a legjobb kompromisszum, gyors volt aszfalton, gyors a hóban, jó volt a tapadása, és mivel privát nevezők voltunk, egy megbízható kocsira volt szükségünk, mert nem volt megfelelő szervizhátterünk. Tény, hogy mindössze négy szerelő dolgozott velünk a futam során! Végül is a döntés jónak bizonyult. Egyáltalán nem volt problémám az autóval.”

A remények nagyok voltak, de a felkészülés rövid. Jean-Pierre a verseny előtt mindössze két nappal tudta meg, hogy el tud indulni egyáltalán.

„Addig nem volt szponzorunk. Végül a Gitanes szerződést kötött Rue-val, hogy mehessek a futamon. Eredetileg úgy döntöttem, hogy Jean Todtot kérem fel navigálni. Végül Jean visszamondta, mondván egyhetes gyakorlás nem elég, nem lenne esélyünk a győzelemre. Az is rossz dolog volt a futammal kapcsolatban, hogy nem hivatalos versenyzőként neveztünk.

Ekkor felvettem a kapcsolatot Vincent Laverne-nyel. Valójában két napunk volt együtt a pályabejárásra, bár három különböző barátom is eljött velem gyakorolni korábbi alkalmakkor arra az esetre, ha elindulnánk a versenyen. Egy barátom Peugeot 104-esét béreltük ki, azzal mentünk a pályabejáráson! Szerencsére nem sok új volt az útvonalban, és az előző évben jó volt a felkészülésem, mikor egy Opellel versenyeztem, bár azzal már akkor kiestünk, mielőtt elértünk volna a szakaszokra…

Az 1978-as verseny havas volt, ami jól jött nekem, mert a Michelin speciális gumikat gyártott számomra és a legfőbb riválisainknak a Renault 5 Alpine-okban.”

A rendezők 29 gyorsasági szakaszt iktattak a programba. Nicolas a hetediken aratta első részsikerét, ekkor vette át a vezetést Walter Röhrltől, amit a célig ki sem engedte a kezei közül. Az 565 versenykilométert magában foglaló futamot végül nem egész két perces előnnyel nyerte meg a két gyári Renault 5 Alpine, valamint a Fiat 131 Abarth-ok armadája előtt.

Andrew