Mikko Hirvonen navigátora, Jarmo Lehtinen a világ legügyesebb embereinek egyike! Ő mesélt a 2008-as Finn Rally idején arról, milyen érzés is őrült módjára keresztülszáguldani a finnországi erdőkön utasként, ahol az átlagsebesség minden egyes gyorsasági szakaszon 120 kilométer/óra körül van…

„Nincs más helyszín ebben a sportágban, ahol folyamatosan ekkora a sebesség. Csaknem egész idő alatt 100 és 150 kilométer/órás sebesség között kanyarogsz, ezen a versenyen nincsenek hosszú egyenesek, ahol kis lélegzethez juthatnál.

Emiatt annyira különleges.

Aztán ott vannak a bukkanók, ami azt jelenti, nem látod, merre mész, és ne feledkezzünk meg arról, ezek közül több ugrató is egyben! Ha bátor vagy, kinézhetsz az ablakon. Tény az is ugyanakkor, hogy nem sok esélyed van, hogy nézelődj, mivel túl elfoglalt vagy ahhoz, hogy azt nézd, merre mész. Annyira gyors, hogy folyamatosan az itiner olvasással kell foglalkoznod. Több kilométer telik el úgy, hogy nincs időd kinézni az autóból. Sokkal jobban el vagy foglalva az itinerrel, mint egy lassabb ralin.

Ez az a rali, ahová nagyon sok tapasztalat kell. Nem várhatsz dobogós helyezést, amíg nem voltál itt négyszer, ötször, vagy akár hatszor is. Rövid időre mindig gyors lehetsz – láttad, hogy a fiatalok közül néhányan, mint például Aava vagy Mikkelsen milyen gyors is volt pénteken? Valóban nagyon jók voltak, de ezt a tempót nem tudod fenntartani a verseny mindhárom napján, amíg nincsen tapasztalatod.

Az is igaz, hogy ebben az évben nagyjából 100 kilométernyi szakasz nem egyezett a tavalyival, de nem csak a pontos útvonalismeret, a saját speciális karakterük számít – még a hozzánk hasonló legtapasztaltabb embereknek is nehezebbek ezek az új szakaszok. Nem kell finnek lenned, hogy nyerj, de segít. Ha valaki olyan vagy, mint Sebastien Loeb, aki már többször járt itt, ugyanúgy megvan a képességed arra, hogy itinert készítsél és azt az itteni bukkanóknak és kanyaroknak megfelelően tedd. Sehol máshol a világon nem lehetséges, hogy ne lásd ennyi kanyarnak a kimenetét. A fák, bukkanók elrejtik itt őket. Nagyon kevés a tradicionális kanyarok száma, ahol végig látod, merre kanyarodik az út.

Természetesen mi finnek sem látunk tovább a kanyarokban, mint bárki más, de abban van előnyünk, hogy mi ismerjük a kanyarok karakterét, főleg itt Közép-Finnországban. Ne feledjük, a finnországi klub ralik titkos utakon zajlanak itiner nélkül, ami segít egyfajta látásmód kifejlődésében. Ez treníroz arra, hogy intelligens becslésed legyen arról, merre is megy az út!

Kérdezik az emberek, hogy mi navigátorok félünk-e. A szakaszokon nem, de a szakaszok között néha elcsodálkozunk, milyen őrült dolgokat is csináltunk, beismerve azt is, ha valami rémisztő vagy buta dolog volt – de a szakaszon akkora az adrenalin, hogy egyszerűen csak élvezzük a dolgot. Az autók természetesen annyira erősek és olyan gyorsak, hogy minél bátrabb vagy, annál gyorsabban tudsz menni!

Ezen a versenyen nyilvánvalóan vannak más kockázatok is. Navigátorként könnyen megsérülhet a hátad. Néhány ugrató nagyon hirtelen jön, nagyobb erővel, mint azt várnád, így nem támasztod ki magad eléggé. Még könnyebb nyaksérülést szerezni, de az új HANS rendszer sokat segít.

Finnország arról szól, hogy ’mindent vagy semmit’. Nekünk navigátoroknak nincs időnk semmi máson gondolkodni, csak olvasni az előttünk lévő itinerfüzet oldalait. És ha már itt tartunk, abszolút nincs helye annak, hogy az agyadat használd – ha egy 1000 Tó Rally-n mész, hagyd az agyadat a hotelben, egy lezárt szekrényben!”

Andrew