Get Adobe Flash player

„Nem vagyunk többé barátok” – vagy mégis?! - A bizalmas történet Tanak sokként ható csapatváltása mögött

 

A bizalmas történet Tanak sokként ható csapatváltása mögött

Igencsak meglepte a nagyvilágot, hogy Ott Tanak, a Toyotával a 2019-es rali világbajnoki címet bezsebelő pilóta a Hyundai-hoz szerződik a következő idényre. A sorozat nagyra tartott újságírója, David Evans október 31-én jelentetett meg egy írást a motorsport.com-on a miértekről.


„Minden jel arra utalt, hogy az új rali világbajnok Ott Tanak hosszútávú szövetséget élvez az ereje teljében lévő Toyota csapattal, egy kései pálfordulás azonban a Hyundai-hoz viszi 2020-ra. Íme a történet, hogy hogyan végezte válással Tanak és a Toyota éppen a legnagyszerűbb pillanatukban.

Hogy a fenébe következett ez be? Hogyan vesztette el a Toyota Ott Tanakot? Ne legyenek illúzióink, a Toyota elvesztette világbajnokát. Egy olyan megnyerő és karizmatikus ember, mint amilyen a Hyundai Motorsport igazgatója, Andrea Adamo nem engedte volna sehová Tanakot.

Súlyosan félrecsúszott valami, hogy Tanak és Martin Jarveoja elhagyja a legjobb költségvetéssel bíró csapatot a legjobb autóval és a bajnokság legfényesebb jövőjével. Mennyi más gyártónak van olyan elnöke, aki az út szélén tapsol és éljenez, mint ahogyan Akio Toyoda teszi?

Természetesen a dolog beállítása nagyban függ attól, hogy kit kérdezel, a motorsport.com azonban úgy tudja, Tanak azon volt, hogy sokkal korábban rendeződjön a jövője, semmint irtózatosan későn. Ezt már áprilisban, Észtországban elmondta a motorsport.com-nak. Az utolsó dolog, amit akart, hogy a szerződéssel kapcsolatos tárgyalások potenciálisan elgáncsolják a bajnoki címért vívott csatában.

Ez nem történt meg, a kísértet, miszerint minden másodpercben felmerül a kérdés, hogy hol lesz jövőre – ahogyan a nyár őszre váltott – azonban pontosan úgy játszódott le, ahogyan ő megjósolta. A szervizparkot arról árasztotta el a szóbeszéd hónapokig, hogy milyen óriási és nyilvánvalóan egyre túlzóbb igényei vannak Tanaknak a következő két szezonra.

Megbízható forrásokból úgy informálódtunk, hogy saját kést, villát, kanalat és tányért akart, amiből eszik. Ezután jött, hogy privát repülő volt az igénye saját maga és a családja számára… minden versenyre.

Némely közelebbi tengerentúli futamra biztosan. De nem minden versenyre.

Ismerem Tanak teljes profi pályafutását, és tudósítottam mind a százöt rali világbajnoki rajtjáról. Elég szerencsés vagyok, hogy találkozhattam a családjával, szüleivel és feleségével, Janikával. Az ilyen igények idegenek egy olyan pontig, hogy már nevetségesek. Ez nem ő. Adj neki egy autót, némi pénzt, valamint konkurenciát, és benne van a dologban.

Nem vagyok elég naiv azt gondolni, hogy nem nézte érdeklődéssel Tanak, ahogyan a korábbi csapattársa, Sebastien Ogier megcsinálta a nagy üzleteket és számolta a beérkező milliókat, aztán elképzelt ebből egy kicsit. De nem kapzsi. Látom őt, ahogyan Markko Martin – az ember, aki Tanakot teljes pályafutása során kalauzolta – felfogja egy világbajnok értékét. És vezet egy kemény és olykor megalkuvást nem ismerő tárgyalást.

De saját toalettet akarni… a saját privát repülőgépén tizennégyszer egy évben? Na. Az igazi tény, az, hogy Tanak elhagyja a Toyotát, azt sejteti, hogy megromlott a kapcsolat. Nyomatékosítanám, hogy az üzlet japán oldala nagyon elégedettnek tűnt – a tárgyalások során –, hogy meg tudják tartani Tanakot.

A finn-észt kapcsolat végén a dolgok látszólag megromlottak. Az ilyesfajta elégedetlenség magjai már a tavalyi év közepén elvetésre kerültek, a nagyobb japán befolyás azonban a hiedelmek szerint elég volt arra, hogy stabilizálják a hajót.

Gondolhatnánk, hogy a Toyota fentebb tárgyalt kedvességével társulva az a tény, hogy a Tommi Makinen Racing (Makinen cége, mely a Toyota rali világbajnoki programját viszi) a felkészítő bázisát Tallinn külvárosába vitte, Tanak számára egy újabb pipa volt egy másik dobozban.

Amikor a motorsport.com körbenézett ott az idei év korábbi részében, a büszkeség igazi érzése látszódott Tanakon a bevonását illetően. Ennek vége most.

Határozottan Tommi Makinennél van a hiba tehát? Nem. Mindkét oldalon van hiba.

Tanak megosztotta a véleményeket csapaton belül, miután többen is úgy érezték, túl hamar kritizálta őket és a munkájukat Tanak. Ez érthető.

Ami azonban még meglepőbb, az ennek a két oldalnak a tehetetlensége, hogy közös teret alakítsanak ki és megállapodjanak annak érdekében, hogy a Toyota első világbajnoka Didier Auriol után, 1994 óta maradjon és a csapattal legyen nagyon hosszú időre.

Hat hónappal ezelőtt úgy lehetett érezni, hogy Tanak egy jó néhány éves megállapodást akar a világ legnagyobb autógyártójával. Miért ne akarta volna? A Toyotától származó források elismerték, a TMR menedzsmentje vonakodott a megállapodás lezárásában, az időfaktor pedig természetesen szerepet játszott az új bajnok távozásában.

Tanaknak, úgy tűnik, egyszerűen elege lett a várakozásból. És kétségtelen, hogy küszködött Makinen megközelítésével, ahogyan a saját maga által felépített csapatot futtatta. Ha precedenst keresünk, emlékezzünk Esapekka Lappira, a finnre, aki egy finn által vezetett finn csapatot hagyott ott az előző szezon végén.

Az egyéni bajnoki cím megnyerése égig érő hangulatot kellene, hogy jelentsen a TMR-nél, de úgy látszik, hogy nem így van. Ahogyan egy bennfentes mondta: ’Azt gondolhatnád, hogy a bajnokság egy futammal korábban történt megnyerése egy olyan dolog, amit érdemes lett volna megünnepelni vasárnap éjjel Spanyolországban. Ehelyett mentünk a magunk dolgára mindannyian.’

Itt óvatosnak kell lennünk. Mint ahogyan a Mitsubishi A csoportos Lancerét vezethetetlennek bélyegezte mindenki azt az embert kivéve, aki arra használta, hogy négy világbajnoki címet nyerjen, könnyű lenne ránézni a Toyotára és Makinent kritizálni.

Ne feledjük azonban, hogy ő az az ember, aki világbajnoki címet szerzett a Toyotának az irányítása mindössze második évében. A Hyundai 2014 óta szerepel a bajnokságban, és nem aratott még le szezon-hosszú babérokat.

Végül pedig a csapatvezető dolga, hogy menedzselje csapatát, ami magában foglalja az olyan humán erőforrás kezeléseket is, mint amilyen Tanak esete.

Tanak egy új szintre emelte magát az elmúlt két évben, és úgy érzi, a csapat nem támogatta ezt a felemelkedést annyira, mint amennyire tehette volna.

Ő van kint, ő kockáztatja saját és Martin Jarveoja épségét, és ő szenved el kormányszervó problémákat, generátor gondokat, hasonlókat. Egyszóval, nem érezte, hogy szeretik. Időnként még azt sem érezte, hogy kedvelik.

Csütörtöktől ez megváltozott. Ahogyan láthattuk a szezon során, Andrea Adamo tele van szeretettel. Hihetetlen még mindig, hogy ez történt, amikor a Tanak-Toyota páros a legvalószínűbb hosszútávú szövetségnek tűnt. De ez történt.

Egy ilyen darab megírása nem jelent nagy örömöt. Kétségtelen, hogy elragadó lesz látni, hogy mi lesz lehetséges, amikor a háromból két nagy egy csapatban versenyez.

Ugyanakkor szenteljünk egy gondolatot a Toyota GAZOO Racing keményen dolgozó embereinek. Mi lehetett volna… Ehelyett mindaz, ami maradt, az egy világbajnok méretű lyuk a csapat versenyzői felállásában.”


Andrew