Ahogyan az SIT Sports működik a színfalak mögött

Amikor ránéz az ember a WRC+ élő térképére, hogy nyomon kövesse a rali világbajnokság versenyzőit, természetesnek veszi, hogy ott van a pont, ami mutatja az autó helyzetét. A modern időkben egy olyan valaminek vesszük azt, ami természetes, miután néhány autó nyomonkövetése nem lehet túl bonyolult, igaz? Nos, amikor ezek az autók a világ minden táján versenyeznek, a hőmérséklet pedig -20 és +40 Celsius fok között változik, a tengerszint feletti magasság két kilométer is lehet, a katonai területek felett nem szabad repülni, hegyek meredek sziklafalai vagy sivatagok vannak, olyan helyek, melyek közel helyezkednek el az északi sarkhoz… nos, el lehet tűnődni. A nyomonkövetés a rali világbajnokságon nem könnyű, nagyon sok tervezést és problémamegoldást jelent. Az SIT Sports emberei évek óta csinálják ezt, és most mesélnek arról, hogy mit is zajlik a színfalak mögött.

A régi időkben az időmérés egyszerű volt a ralisportban. A megfelelő időben rajtoltál el, a célban pedig a versenybírók rögzítették a célvonalon lévő szinkronizált óra idejét. Egy asszisztens megfogott egy darab krétát, és a táblára írta az időt. Az időmérő rögzítette a navigátor menetlevelén az időt, az egység pedig ment tovább a következő szakaszra. Eközben egy másik asszisztens a szakasz logjába írta az időt, ez a log pedig a főhadiszállás felé került riportálásra aztán, néha motorkerékpár segítségével. Ott begépelték az eredménylistába, és ennyi volt. Évtizedekkel ezelőtt történt így, most viszont, a 21. században az időmérés egy csúcstechnikájú ügy.

Öt éve már, hogy a valamikor harminc évvel ezelőtt a jelenlegi elnök és tulajdonos Cesar Barroso által alapított SIT a felelős a rali világbajnokság nyomonkövetéséért és időméréséért. Munkájuknak három fő vonala van: a nyomonkövetés, az időmérés és a rádiókommunikáció. Ez idő alatt folyamatosan tökéletesítették a rendszerüket, és még most is fejlesztik azt. Alex Rodriguez, az SIT rali menedzsere mutatja be, hogy hogyan is működik ez.

 

Nyomonkövetés

„Az SIT egyik fő feladata az, hogy nyomon kövessen minden autót, így tudhatjuk az esemény bármely pillanatában, hogy merre jár egy autó. Ez azt jelenti, hogy nemcsak a versenyen magán, de a pályabejárás alatt is.

Egy privát platformon biztosítjuk a rendszert, melyhez csak a versenyirányítás, az FIA és a csapatok férnek hozzá. Mint ilyen, ez egy fontos eszköz például a versenyigazgató számára, hogy eldöntse, le kell-e állítani a versenyt, illetve hogy kell-e küldenie mentőt vagy helikoptert. Látja, hogy hol állt meg az autó, hogy a pályán van-e, és egy olyan rendszeren is dolgozunk, hogy láthassuk, a tetején áll-e az autó. Ez azonban nem működik még. Adatot is szolgálatunk, ami lehetővé teszi a WRC+ számára, hogy az ő platformjukon mutassák az összes autó tracking pozícióját. A TV közvetítésekben is látni grafikonokat, melyek nyomonkövetési adatokat használnak. Ezek az adatok mobil televíziós egységek felé kerülnek elküldésre, ahol rá vannak keverve a televíziós felvételre, melyek számára szintén készítünk grafikonokat.”

Hogyan működik technikailag?

„Az autóban van a nyomonkövető dobozunk. Ez a doboz GPS jelet küld a bázisszervernek. Két különálló rendszer van, ami ezt csinálja. Az első rendszer a GPRS mobiltelefonos rendszert használja. A mobiltelefon állomás megkapja a jelet, és továbbítja azt az irányítóközpont bázisszervere felé. A második rendszer egy légi rádióerősítő, mely a szakaszok felett repülő repülőgépen van.

A GPRS feledettség néhány országban nem jó. Németországban például sok ’árnyék’ van, ahol nincsen jel. Azt se felejtsük el, hogy jó néhány szakasz katonai területen van, például a Panzerplattén. Szörnyű lefedni az ilyen szakaszokat, mivel nem mozoghat szabadon a repülő, és elég gyakran vannak katonai hadműveletek is, melyek még nehezebbé teszik ezt. Ebben az esetben a repülőnknek alacsonyabban kell repülnie, mint 15 ezer láb, az optimális magasságunk ugyanakkor 24 ezer láb, így a repülő lefedett területe sokkal kisebb. El lehet képzelni, az a terület, amit a repülő lefed olyan, mint egy esernyő, ha alacsonyan van a repülő, kisebb az esernyő, ha viszont magasabban van a repülő, nagyobb az esernyő, éppen ezért nagyobb területet lehet lefedni. A kisebb magasságokban egy csupán húsz kilométeres területet lehet talán lefedni.

A másik továbbító rendszer rádióval működik. A nyomonkövető adat egy repülő felé kerül elküldésre (kettő van), ami bizonyos mintázatban repül a verseny területe felett. A nyomonkövetési adat aztán megismétlésre kerül, majd a repülő küldi a rali főhadiszállásán lévő szerverre. Két rendszert használunk tehát mindig, de próbáljuk most fejleszteni ezt, megpróbáljuk elérni a tökéletességet.”

 

OK vagy Nem OK?

„Amikor egy autó megáll a szakaszon, a versenyzőknek meg kell nyomniuk egy gombot. Két gomb van, az OK és a Nem OK. Az FIA kényszeríti ezt, hogy rendben vannak-e vagy sem. Amennyiben rendben vagy, egy perced van megnyomni az OK gombot, ami azt mondja a rendezőknek, ’Ne aggódjatok, jól vagyunk, ne küldjetek senkit. Az út mellett vagyunk, de rendben vagyunk’. Ha sérült az egyik versenyző, ha elfoglalja az utat az autó vagy másfajta vészhelyzet van, a pánikgombot kell használniuk. Látjuk ezt az irányítóközpontban és a verseny főhadiszállásán is természetesen. Amennyiben vészhelyzet fordul elő, a térképen lévő pont piros oktogonná válik. Az irányítóközpontban hangjelzés is van. Ritkán fordul elő, hogy mozdulatlan pontot látunk, de nem látunk vészhelyzeti jelzést. Ez akkor fordulhat elő néha, ha az autó olyan keményen ütközik, hogy a kábelek vagy az antenna tönkremegy. Egyszer történt ilyen Szardínián például, amikor Bertellinek egy nagy balesete volt. A következő versenyző megállt, megnyomta a pánikgombot, aztán a következő rádiós ponthoz ment, ahol beszámolt róla, hogy mit látott. Idővel rájössz bizonyos viselkedésekre. Amennyiben például egy autó megáll egy már álló autó közelében, tudod, hogy el van torlaszolva az út vagy valamilyen más vészhelyzet van.”

 

Pályabejárási nyomonkövetés

„Az autók versenyen történő nyomonkövetése mellett nyomon követjük őket a pályabejáráson is. Egy kis, GPS-szel ellátott berendezést szerelünk be, hogy felügyeljük a pályabejárást. Ellenőrizzük, hogy az autó nem lépte túl a rendezők által meghatározott sebességeket. Csak a szakaszon ellenőrizzük az autó sebességét; nem vagyunk rendőrség, úgyhogy nem nézzük a normál utak sebességét. Ugyanakkor ha a rendezők, egy versenybíró vagy akár a rendőrök láttak egy autót gyorshajtani a szakaszokon kívül, tudjuk biztosítani az adatot az FIA-tól érkezett formális kérés után, amire szükségük van, hogy bizonyítsák ezt. Ez történt Lengyelországban is, ahol a rendezők ilyenfajta adatot kértek, de nem adhattuk meg számukra. Általában elmondható, hogy sosem biztosítjuk az adatot az FIA kérvénye nélkül, mivel ahogyan mondtam, nem vagyunk rendőrség, és nem is akarunk az lenni. Amennyiben gyorsan hajt egy autó a szakaszon, látjuk, és a versenyirányítás is látja, aztán megfelelő akciót tudnak hozni.”

Részidők

„Részidőket is biztosítunk. A részidők virtuális jelek X méterek sorozatával. Amikor a rendszer észleli, hogy az autó nyomonkövető doboza a virtuális jelen belül van, egy időt kalkulál, figyelembe véve olyan paramétereket, mint az autó sebessége, az irány és a koordináták pozíciója. Ezek a részidők azonban nem száz százalékosan pontosak. Az FIA megpróbálja elkerülni, hogy a csapatok megküldjék a párosoknak a részidőket.”

 

Időmérés

„Nincs raliverseny időmérés nélkül. A rendszer, amit manapság használnunk, alapvetően elég egyszerű, technikailag azonban nagyon kifinomult. A rajtban és a célban fotocellák vannak. Amikor az autó átmegy ezen a cellán, egy chronoprinternek nevezett eszköz kap egy időt. Ez az idő továbbításra kerül egy műhold, aztán interneten keresztül a szerverek felé. Itt is van egy második rendszer, ami GPRS-en keresztül továbbítja a jelet egy mobiltelefon állomásra, aztán az internet segítségével a szerverekre. A hivatalos rajtidőt a chronoprinter rögzíti, és a rajtállomáson a versenyzőnek is mutatják azt. A berendezés tehát rögtön rögzíti, ha korai rajt történik.

Az így összegyűjtött adatokat a szerver dolgozza fel, és számos kimenet felé kerülnek továbbításra, mint a versenyirányítás és az irányítószoba. A honlapot is ellátjuk információval egy API használatával, ami egy olyasfajta eszköz, mely a mi adatunkat átfordítja egy olyan formátummá, amit a honlap használ. A műholdas antenna néha nem küldi a jelet a műholdra. Ez elég gyakori Finnországban. Északon van az leginkább, ahol nagyon jól kell a betájolást elvégezned, és hozzávenni azt, hogy az erdők blokkolhatják a jelet. Mexikóban a GPRS a nagyon rossz, ugyanakkor mindig találsz jelet a műholdon keresztül, még ha síkba is teszed az antennát. Észben kell tehát tartanunk a tipikus terepadottságokat mindig, mivel minden országnak megvannak a saját trükkös dolgai.”

 

Barcelona

„A versenyen lévő irányítószobánk – mely általában a szervizparkban helyezkedik el – mellett van egy csapat a barcelonai irodánkban is, ahol ellenőrzik az időmérő szoftver belső működését, a különféle csatlakozásokat és hogy van-e valahol esetleg áramszünet.

Azt is nyomon követik, hogy megfelelően működik-e minden autóban lévő egység. Körbevisszük az időmérő berendezést a világban, de Madridban készítjük fel. Miután visszaérkezik egy versenyről, teljes tisztításon esnek át az egységek, tesztelésre kerülnek, majd becsomagoljuk őket a következő versenyre.”

 

Helyszín

„A helyszínen ismét ellenőrizzük, hogy működik-e minden, és amikor megérkezünk, feltöltjük őket, elosztjuk a különböző helyi időmérő csapatok között, és szerdán adunk egy oktatást a helyi időmérőknek, mivel ők önkéntesek. Átadjuk nekik a berendezéseket becsomagolva, ami minden egységet tartalmaz, amire szükségük van attól függően, hogy az a csapat a beíróban van, a rajtban vagy másik ponton. Kapnak egy kezelési utasítást, hogy vészhelyzet esetén tudják, hogyan kell installálni és ismerjék a procedúrákat – hogyan kell konfigurálni a berendezést, a műholdas antennát, és emlékeztetjük őket, hogy töltsék fel éjjel az akkumulátorokat, amit időről időre elfelejtenek. Elmondjuk nekik a normál procedúrát is, négy vagy öt szituációnak a procedúráját egy incidens esetén, ami megtörténhet, ezeket el kell mondani nekik, máskülönben elfelejthetik. Nem szabad elfelejtenünk, hogy önkéntesek ők, nem pedig szakemberek. Nem várhatunk el tőlük többet, a legtöbbjük egy pólóért és egy szendvicsért csinálja és természetesen azért az örömért, hogy találkozhat a hősével.”

 

Forrás: rally-eMag, 45. szám, 2017. május/június

 

Andrew