A motorsportforums.com-on kaptam kérdéseket, hogy az évek során milyen hibákat követtem el. Ezeket:

- A dolgok mentális oldala. Nagy problémám volt azzal, hogy a rajttól kezdve képben legyek. Mentem és fél percet vesztettem az első szakaszon, mivel bealudtam… Ez dühössé tett, ami miatt a másodikra felébredtem. A dolgok onnantól kezdve általában lejtőre kerülnek, ha rögtön a rajttól vesztesz, mint én. Manapság versenyszerűen asztaliteniszezek. Ebben a sportban, ami szupergyors és ki/be kell kapcsolni mindig, minden ponton koncentrálnod kell. Most, 32 évesen elértem ezt…

- Hallottad már a hároméves tervet? Ilyen volt számomra… még 2002 decemberében. Ez volt az első hibám, hallgatni a sok szemetet arról, hogy „az első évben vedd lassúra, bla bla bla…” Lassúra venni számomra azt jelentette, hogy nem törtem össze sokszor, de azt is jelentette, hogy nem próbáltam meg a határt keresni, ami viszont azt is jelentette, hogy nem tudtam meghatározni az autó megfelelő beállításait, nem tudtam megfelelő itinert készíteni, stb. Ó, igen, mindezek a dolgok, mint a beállítás és az itinermunka, különlegesen fontosak, amikor támadsz, különben felejtsd el az egészet.

- Túl korán beugrani egy WRC autóba. Néhány szezont el kellett volna töltenem egy Saxo Kit-Car-ral a reflektorfényen kívül, vagy valami ilyesmiket helyi bajnokságokban. Megtanulni minden alapot, mielőtt beugrok a nagyszínpadra. Túl türelmetlen voltam. Oké, ha van egy nyitott csekkfüzeted és megengedhetsz magadnak öt vagy hat szezont egy WRC autóval, ki tudja… Amit Ogier tett, az a követendő véleményem szerint. A probléma a „hároméves tervvel”, vagy bárminek is akarod nevezni, a következő: ha és amikor elkezdesz valójában gyorsan menni egy nap… senki sem foglalkozik már ezzel. Régi lemez vagy már. Személyes tapasztalatom van erről, még 2005-ben Svédországban, a harmadik napon második voltam az úton Duval mögött. Friss volt a hó, és kettőnk számára egy kisebbfajta verseny volt ez. Visszaesett és próbált megelőzni engem, miközben nekem Ekströmmel volt dolgom a tízedik vagy tizenegyedik helyért, nem emlékszem pontosan, amiről végül egy tizeddel maradtam le… Nos, kiderült, hogy fel tudtam tartóztatni Duvalt. Megcsináltuk a rammeni szakaszt, a következő előtt közvetlenül pedig, ami azt hiszem, a Malta volt, a navigátora odajött hozzám, és nevetve mondta: „…Frequelin hívott minket, és ordibált velünk, hogy lassan megyünk…” Itt van tehát egy főnök, aki látva, hogy a pilótája ugyanolyan szakaszidőket megy, mint én, azt feltételezte automatikusan, hogy Duval az, aki lassú és semmi mást. Valójában nem hibáztathatom őt. Az oka az ennek, hogy túl régóta voltam ott eredmények nélkül. Nevetséges és nagy hiba.

- Konzisztensség. A legfőbb problémám. Amikor megtaláltam a sebességet, nehéz volt problémamentesen folytatni. Nem tudom, hogyan tudtam volna továbblépni ezen a problémán.

- Csöndben maradni. Egy kicsit „az elmondom a gondolataimat, utána gondolkodom féle srác” voltam… Ez nem jó a sportpolitikában.

Antony Warmbold

2011. április 19.

Fordította: Andrew