Bár ritkák a rali világbajnokságon, a párosok részéről az éjszakai szakaszok amolyan sötét művészetnek számítanak.

A ralirajongók számára kevés dolog bír nagyobb varázzsal, mint figyelni az egyre erősödő hangokat és keresni egy éjszakai gyorsaságin a közeledő autók fényszóróit.

A versenyzők számára a sötétben megrendezésre kerülő szakaszok ennél többet, külön technikai felkészülést igényelnek.

Örültségnek hangzik, de a sztárok ugyanolyan időkre képesek éjszaka, mint amit elérnek a nappali szakaszokon. De hogyan is csinálják ezt?

Itiner

Az itiner a verseny előtti héten nappal készül, de a szakasz második bejárására sötétben kerül sor, ami lehetőséget ad a feljegyzések megfelelő ellenőrzésére, mondja el Sebastien Ogier navigátora, Julien Ingrassia. „Éjszakára szuperpontosnak kell lenniük, emellett referenciapontokat is megjelölünk, mint egy pózna, egy útjelző tábla, melyek a fényt visszaverve irányítják a pilótát, de néha egy különleges fa az, amit éjszaka megjegyzünk. Lényeges, hogy az itiner mentes legyen minden szükségtelen jelzéstől, mivel az egy kanyar félreolvasásához vagy kihagyásához vezethet.

A Citroen sztárja, Mikko Hirvonen mellett ülő Jarmo Lehtinen a következőket teszi hozzá: „A terep máshogyan néz ki éjjel, de az információkat ugyanolyan ütemben adjuk. Talán néhány kisebb bukkanót is megjegyzünk, hátha por vagy köd van utána, ami nehézzé teheti a kérdéses részt.”

Belső világítás

Az autókba két LED-es térképlámát szerelnek a navigátor válla fölé, ami a kezében lévő itinert világítja meg. A lámpák csápként kinéző karon kapnak helyet, beállításuk éppen ezért könnyű, amire akkor is szükség lehet, amikor egy kemény landolás után elvesztik pozíciójukat.

Masszív reflektorfény

A szerviz elhagyása előtt a csapat által az autó orrára szerelt lámpasor hihetetlen fényerősséggel bír. A szett hat kisülőlámpát tartalmaz, négy középen van, egy-egy pedig kétoldalon. A lámpák egyenként 100 wattosak, kétszer akkora teljesítményűek, mint amilyen az átlagos utcai autóké. A középen található szúrófények előre néznek, az utat világítják meg, míg a lökhárító oldalsó részére szerelt terítőlámpák az út széleinek megvilágítását szolgálják.

A lámpasorok hét kilogrammot nyomnak, ami jelentős változást okoz az autó súlyelosztásában. Az M-Sport embere, Richard Millener ezzel kapcsolatban a következőket árulja el: „A felfüggesztés állításával ellensúlyozzuk ezt, ugyanakkor szerepet játszik ballasztként is, úgyhogy az autó más részéről ballasztsúlyt veszünk el. Természetesen az autó kezelhetőségének karakterisztikája megváltozik, amihez a pilótának alkalmazkodnia kell.”

Ezzel kapcsoltban van még egy nyilvánvaló technikai feladat. „Biztosnak kell lenni abban, hogy a fényszórók a megfelelő szögben állnak. Éjjel könnyebb időt veszteni, mint nappal” – mondja Jari-Matti Latvala.

A kételyek árnya

Végül, az éjszaka szokatlan érzéki csalódást okozhat. Killian Duffy, a WRC 2-es kategóriában versenyző Abdulaziz Al-Kuwari navigátora beszél erről: „A WRC-k után megyünk, így akkora, mikorra elrajtolunk, jó néhány követ fordítanak már ki. Mikor fénysugár éri ezeket, árnyékot vetnek az út felszínén, ami azt a téves benyomást adja, hogy egy akadály vagy mély nyom van ott.

A por az a dolog, amit sosem szeretnél, de vannak trükkök, amik segítenek, mint például keresni a sportbírók fényvisszaverős kabátját, amik támpontot adnak, merre is megy az út.”

Ezen kívül tény az is, hogy néhány versenyző ügyesebb a sötétben, mint a másik. De sohase gondoljuk, hogy ez magától értetődő!

Andrew