Craig Breen jól állt, mikor a mezőny az ouninpohjai gyorsaságijához érkezett. Vezette az SWRC mezőnyét, amikor is látványosan bukott a 2012-es Finn Rally utolsó előtti szakaszán.

Tizenkét hónappal később Breen visszatért Finnországba a menedzsment cégével, idejét egyrészt a szervizparkban töltötte, de kilátogatott a verseny nagysebességű szakaszaira is, köztük a 33 kilométeres ouninpohjai gyorsasági híres kakaristoi kereszteződéséhez, ahonnan jól látható az a balkanyar, ahol ő és navigátora, Paul Nagle egy évvel korábban balesetet szenvedtek.

Breen tekint most vissza az ouninpohjai esetre, ami többnek bizonyult, mint egy szimpla baleset, ráadásul valamivel több, mint egy hónappal legjobb barátja és korábbi navigátora, Gareth Roberts Szicílián, a Targa Florio Rally-n bekövetkezett halála utána történt.

„Valamiféleképpen jót tett ez nekem” – mondja Breen. „Végül megnyertük a bajnokságot, az autón volt biztosítás, ugyanakkor eltörtem a csuklóm. Tudom, önzően hangzik azután, ami korábban történt, de beszéltem Gareth családjával utána, és megtanultam, a sors akarta azt, ami Szicílián történt. A finnországi balesetem nem is lehetett volna nagyobb, és ezt tudván tovább tudtam lépni. Nagyon gyors voltam azon a hétvégén, közel voltam Sebastien Ogier-hez és küzdöttem Esapekka Lappival. A baleset nem jött jól, de a hétvége tökéletes volt a sebességem miatt.”

Breen, aki már a Peugeot Rally Academy-vel az Európa-bajnokság állandó résztvevője, elárulta, hogy a borulás során eltörött egy csont a bal csuklójában. „Itt a bizonyítéka, hogy Ouninpohja visszaharapott. A Peugeot-s szerződés szerint nekem és Gareth-nek Ulsterben kellett rajthoz állni két héttel Finnország után, nem volt lehetőség, hogy kihagyjam azt a versenyt. Előfutásról volt csak szó, de komoly dolog volt ez nekem, főként azok után, ami Gareth-tel történt.

A nővérem, aki Ausztráliában él, talált egy sebészt Dublinban, aki rögtön megnézett engem, mikor hazatértem Finnországból és az azt követő kedden meg is operált, hogy a csuklómat a helyére tegye. Begipszelt, a következő napon pedig elautóztam Ulsterbe a ralira. A Rally GB-t még a gipsszel a kezemen csináltam végig, és Elzászban is viseltem egy fém merevítőt. Most már tökéletes, de még mindig fáj egy kicsit.”

Andrew