Hayden Paddon interjú

 

A kemény munka kifizetődni látszik Hayden Paddon számára, aki 2007-ben, húszesztendősen érkezett meg Európába, hogy részt vegyen a Brit Rally-n.

Egy olyan viadalnak bizonyult az az új-zélandi pilóta számára, amit azért kellett feladnia, mert két defektet is kapott, de csak egy pótkerék volt nála. 2010-ig nem adódott lehetősége, hogy a hazája és az ausztrál forduló kivételével visszatérjen a rali világbajnokságra, ekkor azonban bekerült a Pirelli Star Driver programba, 2011-ben pedig megnyerte a szériaautósok világbajnokságát.

2012-ben a Szuper 2000-es bajnokságban vett részt, ahol két győzelmet is aratott. A következő idényben az új WRC 2-es sorozatba nevezett. Ezt az évet egy egyszeri World Rally Car-os szereplés koronázta meg a szezon végén Spanyolországban. A dolog bőségesen kifizetődött, mivel a 2014-es év közepén csatlakozhatott a Hyundai Motorsporthoz, ahol a csapat másodikszámú alakulatában állhatott rajthoz világbajnoki futamokon. Azonnal kitűnt a megbízhatósága, az eddigi tizennyolc i20 WRC-s indulásából egy kivételével mindet befejezte. Utóbbi az volt, amikor az idei finn versenyen látványosan összetörte autóját.

- Nagyon jó itt a Hyundai-nál. Olyan, mint egy nagy család, olyan érzés, mintha otthon lenne az ember, jól dolgozik együtt mindenki a másikkal, és nyilvánvaló, hogy várjuk a következő évet az új autóval. Izgalmas időszak áll tehát előttünk.

Az új kocsi fejlesztését illetően mindannyian együtt dolgozunk a visszajelzéseinkkel és megpróbáljuk fejleszteni. A saját mérnökeinkkel dolgozunk, tesszük a saját dolgainkat, ugyanakkor látjuk, láthatjuk, hogy mit csinálnak a többiek. Nyitott politika van csapatnál, úgyhogy valamelyest a saját dolgainkra koncentrálunk.

- Jobban ment ez a szezont, mint vártad?

- Igen és nem. 2015 első része nagyon nehéz volt, amikor azonban visszatértünk az európai versenyekre, javult, és volt néhány jó eredményünk. A szardíniai dobogónkkal elértünk mindent, amit el akartunk érni idén, de hosszú idő telt el Szardínia óta, mi pedig nem voltunk képesek azóta a dobogóért küzdeni ismét. A fókuszunkat azonban fenntartottuk, és jövőre nagyon jó esélyünk lesz rendszeresebben a dobogón lenni.

- Milyen a csapaton belül? Jól tudsz együtt dolgozni például Dani Sordóval?

- Igen, Dani egy igazán kedves alak. Ő egy valódi úriember, nagyon segítőkész. Bármelyik pilótát nézve neki van a legnagyobb tapasztalata a szervizparkban, megoszt velem mindenfajta tanácsot és viccelődünk is. Dani egy hatalmas érték a csapat számára, segít nekünk az új autó fejlesztésében is. Nem panaszkodik. Az a legjobb dolog Daniban, hogy halad a munkával. Nem számít, hogy milyenek a körülmények, vagy rosszul megy valami, a legjobbját nyújtja azzal, ami rendelkezésére áll, és ha gyorsabb valaki, mint ő, gratulál neki, ha pedig ő gyorsabb valaki másnál, elég alázatos marad. Egy olyan ember, akivel nagyon jó együtt dolgozni.

- És Thierry Neuville-lel?

- Természetesen ez egy nehezebb kérdés, mivel mindketten nagyon versenyszellemű emberek vagyunk. Úgy vélem, hogy amikor versenyszelleműek vagytok mindketten, kicsit többször csaptok össze talán, ugyanakkor mindketten profik vagyunk, és tudjuk, hogy egyúttal együtt is kell dolgoznunk, úgyhogy a lehető legjobb módon tesszük ezt. Úgy gondolom, egymás kihívói is vagyunk, és hajtjuk is a másikat, hogy egy kicsit jobban menjen ez.

- Mi a helyzet a főnökkel, Nandan úrral?

- Nagyon jó. Megtanultam, hogyan lehet nagyon jól együtt dolgozni Michellel, főként az új autó fejlesztésében, és jó, hogy benne lehetek ebben. Úgy gondolom, ők is tanulják egy kicsit, hogy én hogyan dolgozok. Amikor el akarok mondani valamit, odafigyel rám, és néha oda-vissza jövünk elő ötletekkel. Nagyon sok dolog van az új autóban, amiről az elmúlt tizennyolc hónapban beszéltünk, úgyhogy nagyon jó kocsit fejlesztett a csapat, úgy vélem. Jó dolog tudni, hogy odamehetek a csapatfőnökhöz és szabadon beszélgethetek vele, legyen szó jó vagy rossz dolgokról. Nem kell, hogy meg legyek ijedve, hogy beszéljek a dolgokról.

- Hogyan tudtál beilleszkedni a csapatba?

- Úgy gondolom, a legjobb dolog ebben a csapatban, hogy szenvedélyes mindenki a ralisport iránt, nem csak a vezetőség, a mérnökök és az ilyenek, de minden szerelő is, mindannyian győzni akarnak, ugyanannyira versenyszelleműek, mint a másik. Ennek köszönhetően kellemes a környezet, aminek része az ember. Természetesen úgy gondolom, hogy ez az új kocsival is folytatódni fog. Azt hiszem, versenyképesebbek lehetünk jövőre, és azt hiszem, hogy amint jobb eredményeket érsz el, erősödik a légkör és a vibrálás. Úgy gondolom, tudja a csapatban mindenki és a gyárban mindenki, hogy ez az, amire mindenki vár.

- Az új-zélandi barátaid rajtad tartják a szemüket, nagykövetnek neveztek ki a hadjáratukhoz, hogy visszahozzák az Új-Zéland Rally-t a rali világbajnokságra. Mit tudsz tenni ennek érdekében, hogy visszatérjen a verseny a sorozatba?

- Az én oldalamról folyamatosan beszélek róla és emlékeztetek mindenkit, hogy készen állunk és vissza akarunk térni. A színfalak mögött nagyon keményen dolgoznak az új-zélandi emberek, hogy tárgyaljanak a WRC Promoterrel és az FIA-val a visszatérésről. Mint ország, rendelkezik Új-Zéland a szakaszokkal, rendelkezik szponzorokkal, akik készen állnak, úgyhogy tényleg csak a WRC Promoteren és az FIA-n múlik, hogy azt mondják, menjünk vissza Új-Zélandra.

- Még ha készen is áll minden, az Új-Zéland Rally nem fér be egykönnyen a rali világbajnokság menetrendjébe.

- Ha megnézed a másik versenyeket, Új-Zéland sokkal többet kínál a sport számára, mint például Ausztrália. A rali világbajnokság elmegy Ausztráliába, de nincsenek nézők, nincs érdeklődés az ausztrál közösség felől, egy V8 Supercars megbeszélést tettek ugyanerre a hétvégére. Nincs semmi különleges azzal a versennyel kapcsolatban. Új-Zélandra érkezve egy olyan országba jössz, ami keblére öleli a versenyt. Hihetetlen a héttér. Nagyon jó eszköz az ország a ralisport egész világon történő promótálására. A szoros versengést is hirdeti, és tudnám még sorolni. Azt hiszem, az a tény, hogy nekünk vannak az egyik legjobb útjaink, a legkevésbé fontos dolog. Úgy gondolom, amit kínálni tudunk a sport számára az, amiért Új-Zélandra kellene mennünk, nem pedig Ausztráliába.

- Az Új-Zéland Rally-nak története van a véget nem érő közúti szakaszokról, ami talán elkerülhetetlen következménye a geográfiai adottságoknak.

- Sok dolog változott az utolsó új-zélandi verseny óta. Úgy vélem, miután Possum Bourne elhunyt, a ralisport átesett egy holtponton. Possum nagyon népszerű volt. A ralisport sokat fejlődik most Új-Zélandon, és nem csak attól, amit mi a Hyundai-nál csinálunk, hanem a színhely, a versenyzők, a támogatás és minden más miatt is. Ami a verseny elrendezését illeti, az Új-Zéland Rally szervezői jelenleg is azt vizsgálják, hogy az esemény székhelyét Taurangába vigyék, ami a versenyt Aucklandből elhozva lehetővé tenné, hogy az összes szakasz és a szervizpark központosabban legyen elhelyezve, ez pedig egyfajta hangulatot és jobb környezetet teremtene. Tauranga egy nagyszerű lehetőség. Kétórányi autóútra van Aucklandtől, úgyhogy amennyiben összehasonlítod a dolgokat Ausztráliával jelen pillanatban, ott hat órára vagy Sydney-től és hat órára vagy Brisbane-től. Még Wellingtonból, ami az Északi-sziget alja, is hat órát autózhatsz.

- Vannak ötletek az útvonal módosítására, hogy megfelelőbb legyen?

- Új-Zéland egy kis ország, úgyhogy sokkal közelebb van minden és sokkal megközelíthetőbb. És Taurangában egy kikötő is van természetesen. Logisztikai szempontból Tauranga ugyanolyan egyszerű, ha nem egyszerűbb, mint Auckland. Egy tengerparti város ez, a népessége a százötvenezerhez közelít, úgyhogy nem hatalmas, de elég nagy ahhoz, hogy egy jó verseny legyen ott. Három teljesen más területet lehet onnan elérni a ralisport számára. Közel vagy a motui szakaszokhoz, melyek a ’80-as és ’90-es évekből híresek, a Whakatane környéki összes híres gyorsasági itt van és ott vannak a Caramandeli-félszigeten lévő szakaszok, el lehet menni egészen a whaangai tengerpartig is. A szakaszok szélesebb választékához van hozzáférés. Az Új-Zéland Rally működne. Megvan az infrastruktúra, megvannak az emberek, ugyanazok az emberek mindannyian, akik a régi, világbajnoki futamként futó Új-Zéland Rally-t csinálták, az ország lelkesedése pedig nagyon nagy, megvan a zsongás. Új-Zélandon nagyon nagy a vágy a ralisportra jelenleg, ami, úgy gondolom, jó a nézők és a jó a sport számára.

- Arról nincs szó ugye, hogy levigyék a Déli-szigetre, Új-Zéland azon részére, ahol te is élsz?

- A Déli-szigetre? Nem valószínű. A Déli-sziget egy kicsit sivár, nehéz az utak miatt. A lakosság Christchurch-ben él, ami egy jó házigazda város lenne, a probléma azonban az Christchurch-csel, hogy korlátozottak a rali számára megfelelő utak, nagyon sík, sokat kell menni, hogy eljusson az ember a megfelelő utakig, úgyhogy úgy gondolom, az Északi-sziget egy logisztikai jellegű döntés, és egy jobb döntés, hogy oda menjünk.

- Mit gondolsz, hogyan lehetne beszorítani mindezt a versenynaptárba?

- Nem kellene, hogy egy új esemény legyen, mivel nincs hely a hely a rali világbajnokságon, de ideálisan vissza kellene térni az eredeti megegyezéshez, ami három évről szólt Új-Zélandon, három évről Ausztráliában. Ez egy aláírt megállapodás volt Új-Zéland és Ausztrália, valamint a korábbi promóter között, amiben mindenki egyetértett. Nyilvánvaló, hogy változtak a dolgok, de úgy gondolom, hogy a három év a legkorrektebb út előrelépni.

Paddon a 2015-ös bajnokságban futamain három kivételével mindig a pontszerzők között végzett, és lett a pontversenyben kilencedik az év végén. Jóval tapasztaltabb társaitól alig maradt el, csapattársai közül Thierry Neuville hat, Dani Sordo pedig öt ponttal gyűjtött csak többet, mint ő. A pilóta túlszárnyalta a legoptimistább várakozásokat is, melyek akkor születtek, amikor bejelentették, hogy a Monte-Carlo Rallye kivételével teljes szezont fog futni. Az, hogy Michel Nandan úgy érezte, hogy a Hyundai elsőszámú csapatába lépteti elő a brit viadalon a gyártói pontszerzést szem előtt tartva, teljesen indokolt volt, azt pedig az idő dönti el, hogy mikor lesz ez a szerep állandó.

 

Andrew

 

2015. december 24.