Get Adobe Flash player

Ahová mindig érdemes visszatérni: San Marino, Rallylegend

A nevezési listán világbajnokok, Carlos Sainz, Miki Biasion, Didier Auriol; egy versenyző, Markku Alén, aki ugyancsak megérdemelte volna a koronát; de Sandro Munarit, Jimmy McRae-t, Gustavo Trelles-t, Harri Toivonent, Gigi Gallit, vagy éppen Franco Cunicót sem kell különösképpen bemutatni. Hát persze, várod már, hogy ott legyél!

De mielőtt odaérsz San Marinóba, a szokásos séta a rimini tengerparton, egy fagyi, esetleg még egy csobbanás is belefér. Aztán megérkezel a szervizparkba és hirtelen átszellemülsz. Fabrizia Pons (aki nem ismerné, egyedüli hölgy párosként Michele Moutonnal és az Audi Quattróval nem kevesebb, mint négy világbajnoki futamgyőzelmet arattak, majd az első World Rally Car-os versenyen is nyert, akkor már Piero Laitti társaként) áll veled szemben, kedves, mosolyog, szívesen fotózkodik bárkivel. Megérkezik Sainz spanja, Luis Moya is, akivel rögtön a tárgyra térnek, Fabrizia gratulál a Volkswagen sikereihez. A spanyol egy szót válaszol, pontosabban egy nevet: Ogier…

Látszik, a versenyzők kissé megöregedtek, de a hangulat laza. Ugyanúgy odaállsz bármelyik legendás B csoportos kocsihoz egy fénykép erejéig, mint a legújabb világbajnok autó, a Volkswagen Polo R WRC mellé, amit ezúttal nem őriznek féltő kezek. Az ínyencek olyan érdekességeket fedezhetnek fel, mint a „Repülő Kolbász”, Ian Duncan Safari Rally-t nyert Toyota Celicája, amit egy gyorsbüfé hálózat szponzorált ’94-ben, vagy feltűnően olcsón eladó 037-es, amiről hamarjában kiderül, replika. A kiállítási sátorba éppen most járnak be a rali világbajnokság 40 éves történetének ikonjai, ezért (is) vissza kell jönni a hétvége folyamán.

A vacsora után még felsétálsz a társasággal a miniállam várába, csakhogy biztosan jól aludj. Így ráadásul gyorsabban múlik az idő, hamarabb eljön a shakedown, ahol az éjszakai esőnek köszönhetően a versenyzőket csúszós utak, Téged pedig a pálya szélén ragadós anyag vár. Nem sajnáltatod magad, tudod, hogy a rali erről is szól, ráadásul érkeznek az autók. Lancia 037-esek, az Audi S1, van kettő 205 T16 Evo is, jönnek az Integralék, a WRC-k is, ki óvatosabban, ki színezve. Mész egyik kanyarról a másikra, a három óra hirtelen elrepül.

A szervizparkban a legolaszabb finn, Alén ezúttal északiasabb énjét mutatja, kissé mufurc. Nem úgy elmaradhatatlan navigátora, Ilkka Kivimaki és a legendás Walter Röhrl társa, Christian Geistdörfer. Előkerülnek az ereklyék, ralitábla, könyv, makett-alkatrészek. Megkapod, „nálatok sem a szomszéd a hülye” és hogy milyen jó, hogy nem az 1/43-as kisautók alkatrészeit hoztad el. A versenyzők valószínűleg nem értik, mik ezek az 1/24-es mütyürök, a Celica tátikáját még megismeri az illetékes, a Fiat 131 Abarth Alitalia matricás motorházteteje is magáért beszél, de egy sárfogó gumi aligha… Mindegy nem számít, készségesen aláírják, bármi is legyen az, Te pedig itthon örömmel fogod visszaépíteni ezeket a vitrin féltve őrzött kincseire.

A friulmotoros srác örömmel fogad, Te is viszont örülsz. Nem mintha kétségeid lettek volna, de megnyugszol, hogy hazaértek Balatonkeresztúrról, miután a Veszprém Rallye-t követően hazafelé menet megállt alattuk a Focus WRC-t vonató kisbusz. Az olasz most elmeséli kollégájának, hogy a magyar felkínálta segítségét, majd hozzáteszi, már akkor láthattak egy képet a lángoló Fordról. Az ismeretlen hamar kegyeibe fogad, mondja, hogy anno 2002-ben ő is járt a magyar futamokon, mikor a JM-mel hozták Benik Focus-át a versenyekre. Nem telik el pár perc és a Focus bal 1-ében, Galli ülésében találod magad.

A csehek rámenősebbek, ők a kiállítási rész legendás autói közül előbb Ragnotti bácsi ’81-ben Montét nyert R5 Turbóját szemelik ki üléspróbára, majd a 131 Abarth-ot. A biztonsági őr persze nem hagyja ezt, Te pedig tovább csorgatod a nyálad a többnyire Monte-Carlo Rallye dekoros masinák között.

Délután pályabejárás, csak hogy a tuti helyre érkezzen a csapat este. Paolo Diana megadja az alaphangot, akkorát repül a Fiattal, hogy azt hiszitek, soha nem ér le. Biasion kiüti az útjelző bóját, ami Auriolnak így már nincs útjába, a francia a partoldalt támasztja meg a Xsarával. Az Audik öt hengere hörögve abszolválja az emelkedőt, a Delta S4-esek kompresszora és turbója egymást túllicitálva visít a felfelében. Ez a mennyország?!

Másnap irány a „macis kanyar” – ha jössz jövőre, valaki biztosan elmeséli, miért is ez a neve –, Galli és Klausner nagyon bolond. Aztán hirtelen vége a műsornak, hallod, hogy alternatív útvonalon mennek a versenyautók tovább. A társaság kissé szétesik, senki nem tudja, hogy a rögtönzött darts derbit ki nyerte. Végül minden kiegyenesedik, újból a szervizparkban találjátok magatokat és leborultok a szemben érkező Paolo lábai – vagyis a Fiat 131 kerekei – előtt. Kiderül, Auriol már nem úgy lát, mint kéne (ezért is az előző napi baki?), ugyanakkor Sainz kellemes meglepetés, hosszú percekig nézeget egy aláírásra az orra alá dugott könyvet.

A meccs a folytatódik, Paolo barátunk hozza a kötelező keresztbemenést, majd a szürkületben jön a 46-os, aki természetesen nem más, mint Rossi. Valentino apukája megpróbálja lemásolni Diana produkcióját, de az S kombináció második kanyarjában nagyon elúszik a Bömös hátulja, így beesik az árokba. A nemzetközi mentősereg ott terem, a BMW pikk-pakk, újra az úton van, már csak az a kérdés, hogy a jó Graziano mennyire égette le a kuplungot.

Vasárnap a szállás alatt fejeződik be a hétvége. Megnyugtat a tudat, mikor meglátod a google translator harcost, hogy nem csak elképesztő(en magyaros) írások, de hasonlóan színvonalas fényképek is meg fognak jelenni az internet színes forgatagában. A kereszteződés adta szűk visszafordítót ki így (belül, íven), ki úgy (külső íven keresztben), ki amúgy (szükségszerűen tolatva) teljesíti.

Maradnál, de lassan indulni kell. Ugyanakkor tudod, jövőre is itt a helyed, hiszen a Rallylegend mindig, minden évben tartogat valami meglepetést!

 

Fotók a versenyről az albumban találhatók!

 

Andrew