A ralisport, ahogyan ma ismerjük, talán 1960-ban született meg, amikor programba iktatták az első gyorsasági szakaszt egy Egyesült Királyságban megrendezett versenyen.

A ralizás 1960 novemberében új fordulatot vett Nagy-Britanniában, amikor az első gyorsasági szakaszt rendezték meg.

A lezárt utakon zajló nagysebességű ralik nem számítottak újnak, Svédországban hétköznapos dolgok voltak, ezeknél általában a kategóriaversengésre helyeződött a hangsúly, mivel mindenkinek a kategória leggyorsabb sofőrjéhez képest állapították meg a büntetését. Még az Európa-bajnoki futamként megrendezett Midnight Sun Rally, Svédország akkoriban legfontosabb versenye is tartalmazott ilyen szekciókat.

Az áttörést azonban a Monument Hill szakasz jelentette Skóciában 1960-ban. Ez lett az az alap, melyre a britek legfontosabb raliversenye épült, majd a következő évben a Brit Erdészeti Bizottság első alkalommal bocsájtotta az autósport rendelkezésére a nemzeti erdőségek privát kezekben lévő murvás útszakaszait. Ez egy nagyszerű új alternatívát kínált a brit ralisport számára.

A navigációs tökéletesség ellenében a sebességet hangsúlyozó megközelítés különleges fejlődést biztosított a brit ralisport számára.

Stuart Turner, az először két évvel korábban megrendezett hivatalos bajnokság első győztes navigátora mesél történeteket arról, hogyan zajlottak ezekben a korai időkben a ralik, változatlanul aszfaltos utakon.

„Tudni azt, hogy mit mondanak a szabályok és főként, hogy miket nem, volt a játék neve. És alapvető fontosságú volt apró részleteket ismerni az utakról, persze más formában, mint manapság.

A brit ralik versenyszekcióihoz gyakran használták az erdők-mezők nyilvános útjait. A verseny előtti pályabejárásunk olyan dolgokra fókuszált, hogy leellenőrizzük a kapukat, felírtuk, melyik oldalról és milyen irányban nyílnak. Rengeteg időt lehetett megspórolni egy ralin, ha valaki tisztában volt ezekkel.

Az összekötő szakaszok perfekt megismerése még az 1960-as RAC Rally-n is kritikus fontosságú volt. Az időellenőrzőkbe percre pontosan kellett érkeznünk. Egy térképolvasási hibával időt vesztettél, amit a verseny további részében már nem tudtál behozni.”

A gyorsasági szakaszos ralizásban mindig megvan az esély, hogy behozd az elvesztett időt.

A Dalmally-tól dél-nyugatra és Glasgow-tól 65 kilométeres távolságban északra fekvő híres Monument Hill szakasz az egyike volt a 1960-as RAC Rally négy legfeszesebb szekciójának. Nagyobb sebességet írtak elő, mint a másutt a szabályokban meghatározott 50 kilométer/óra, ráadásul ez volt az egyetlen, ami murván futott.

A szekció 3,2 kilométer hosszú volt, amire három percet adtak. Ha valaki kevesebb idő alatt teljesítette, nulla pontot ért el, de minden olyan páros, akinek ideje nagyobb volt ennél, büntetést kapott, egy hibapontot 10 másodpercenként.

Másutt több legénység is időben teljesítette a szűkre szabott szekcióidőket, de ezt a szakaszt csak Erik Carlsson kétütemű Saab 96-osa tudta büntetés nélkül megcsinálni.

Carlsson sebessége kiemelkedő volt ebben a szekcióban. A 178-as rajtszámú autóként majdnem három órával később futott, mint a mezőny eleje, így ezen a késő délutáni szekción sötétben kellett vezetnie. Carlsson navigátora Turner volt ezen alkalommal.

„Emlékszem, azon gondolkodtam, hogy valaki utolért minket, mivel felvillanó fényeket láttunk a hátunk mögül. A valóság azonban az, hogy ezek szikrák voltak, amiket az autónk aljára szerelt kartervédőhöz csapódó kövek idéztek elő.”

Csaknem minden, a versenyen részt vevő autó erősebb volt, de ezen a futamon Erik a három legjobb, az ehhez a talajviszonyhoz szokott skandináv pilóta egyike volt.

Carlsson és Turner megnyerte a versenyt, miután a táv hátralévő részét is az időellenőrző állomásokon kapott büntetés nélkül teljesítették. Ez az első éjszaka Britannia északi részén különleges teljesítmény volt és még egyszer, más nem tudta elérni ezt.

Azokban az időkben a különpróbák azok között számítottak döntőnek a rangsorolásban, akik az országúti szekciókban ugyanolyan büntetéseket szedtek össze.

Ettől a pillanattól kezdve a brit ralisport két irányba mehetett tovább.

Az országúti ralizás, bár folyamatosan szorították vissza, ilyen-olyan formában kiemelkedően népszerű maradt a kispénzű emberek körében, ugyanakkor tucatnyi gyorsasági szakaszt alakítottak ki lezárt, általában magánkézben lévő utakon hétvégéről hétvégére, és csinálták ezt országszerte.

A brit ralisport napjaink legmeghatározóbb eseménye, a világbajnoki futamként számon tartott Wales Rally GB is a gyorsasági szakaszokon alapul. 1961-et követően a lezárt utakon történő nagysebességű különpróbák már nem csak egyszerű, pozíciókat eldöntő feladatok voltak, innentől kezdve ezen múlott a győzelem vagy a vereség.

Ezzel vált a ralisport olyanná, ahogyan azt ma is ismerjük.

Andrew